Századok – 1893

Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Olaszországi történelmi kutatások. (Harmadik és bef. közl.) 123

OLASZORSZÁGI TÖRTÉNELMI KUTATÁSOK. 131 egy magyarországi kolostorban, később azonban a magyarországi ferenczrendiek fegyelmetlensége miatt elhagyta az országot. Apuliába, a Magyarországgal egyesített tartományba ment (venne in Puglia, la quale provincia era unita con la provincia di Vngheria), majd a sant' angeloi tartományba, hol a firenzei Szent-Tamás és Giovanni da Stranconio buzgólkodása folytán az igazi szerzetesi élet új virágzásnak indult. Innen a toscanai Scarlinóba vándorolt, majd Milano közelében, a Sant' Angelo' kolostorban a guardiáni tisztet viselte és a pestis dühöngése alatt a páviai Szt.-Ferenczczel együtt számos csodát művelt. A járvány megszűntével visszament Scarlinóba és itt fejezte be életét. így szól az életirat, melynek meseszerű adatait a valóságtól nehéz feladat volna megkülönböztetni, habár a hivatkozás Apuliának Magyarországgal való kapcsára, a mi Nagy Lajos nápolyi hadjáratai idejében tényleg fennállott, némi történelmi hátteret kölcsönöz az elbeszélésnek. A legenda-gyűjtemény második része a tartalomjegyzék szerint Capistran János életrajzát is tartalmazta, de a kötet épeu e darab előtt, a 132. lapnál megszakad. Meg kell még jegyeznem, hogy e kézirat is a Santa Croce diGerusalemme apátság bélyegét viseli magán, a honnan Capistran János XV. századi nagy legendája került a Vittorio Emanuelebe. * A vatikáni levéltár anyagát kiegészítik IV. Eugen datáriai regestái, melyek XIII. Leo pápa különös intézkedéséből, a datáriai levéltárból ideiglenesen a vatikáni levéltárba lettek átvíve és itten állanak a kutatók rendelkezésére. Az egyházkormányzat belügyeire kiváló érdekkel bíró sorozat I—III. éveinek (1431—1434.) köteteiből mindazt lemásoltam, ami hazai vonatkozással bír; ezek egyike 1434. január 21-iki kelettel a sárkány-rend vitézeinek ad teljes bűnbocsánatot. Az ekkép nyert másolatok száma 28. Kiegészíti ezeket a XIII. év (1443 márcz. 11. — 1444. márcz. 10.) kötetének négy bullája, melyek Hunyadi Jánoshoz vannak intézve s általa alapított egyházak búcsúengedélyeit tartalmazzák. Végül szerencsés véletlen folytán alkalmam nyílt Nagybánya város középkori történetére vonatkozó, hosszabb idő óta folytatott anyaggyűjtésemet több rendkívül becses adattal gyarapítanom. Az egyikben IV. Eugen pápa Ferrarából, 1438. deczember 24-én átok alatt hagyja meg Miklós nagybányai plebanusnak, hogy a nagybányai ferenczrendieket ne akadályozza meg a joghatósága alá tartozó kápolna romjainak újból való felépítésében.(A. VIII., 227.1.) Nem kevésbbé érdekes az 1446. február 22-iki bulla, melyben a pápa batyai Bala 9*