Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

fi 8 szolgálat után folytathatták aztán a visszarendezkedés munkáját, s csak délben fejezték be. A supérieur egyébiránt, föltétlen bizalmának jeléül irántunk, visszaadá ekkor a titoktartásról adott reversálisunkat, azt mondván : eléggé ismer immár bennünket arra. hogy írott kötelező nélkül is megbízhassék ígéretünk megtartásában. Megköszöntük barátságának ezen újabb, reánk nézve annyira megtisztelő jelét. Én Konstantinápolyból vagy két hét múlva hazautazván, féltett Eákóczi-ereklyéimet, oct. 7 s 8-kán írott jegyzeteimmel együtt, egy gyászszegélyű dobozba zártam, lepecsételtem, s reáírám, hogy a doboz halálom esetére is 1891-ik évi octóber 7-ike előtt semmiképen föl nem bontható. Nem is bontám föl, csak most, már a folyó 1892-ik évben. Mindazáltal a lepecsételéskor künthagytam belőle három ereklye-tárgyat: 1. Rákóczi olvasójának keresztecskéjét, a melyet, mint egyházi férfiúnak s a kutatásokban hű társamnak : Fraknóinak adtam ; ki azt igéré : aranykeresztbe fogja foglaltatni. 2. Ugyanazon olvasóból az achát-kö szemet, melyet magam foglaltattam aranyba, s óralánczomon hordom. 3. A halhatatlan szabadsághős szemfeclöjéböl egy szép arany s ezüst-rosette-t : ezt egy év múlva, 1890. octóber havában elvittem Turinba, s azon hó 18-kán általadám Kossuth Lajosnak : hogy II. Rákóczi Ferencz, az ő historicusaáltal küldi azt neki, — Magyarország és Zemplén vármegye XVIII-ik századi légdicsőbb fia küldi koporsójából, Magyarország és Zemplén vármegye XIX-ik századi légdicsőbb fiának. A nagy hazafi meghatva, mély kegyelettel fogadá el. * És ezzel beszámoltam működésemről ; föltártam az eredményt, — melyet bármily lelkes igyekezettel s akármily vasakarattal is el nem érhettem volna dr. Fraknói Vilmos barátom, Msgr. Bonetti érsek úr s Rákóczi hamvai hű őrének, a jeles, derék P. Lobry rendházfőnöknek buzgó támogatása nélkül ; a kiknek is, a jelen ünnepélyes pillanatban legforróbb hálámat fejezem ki a nemes ügy fölkarolásáért ! . . . .