Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

55 kidomborodó alakja. Valami elbarnúlt foszlányok takarták, melyeket vastag porréteg lepett. De megnyugtató volt mégis látni, liogy az 1839-iki sírfelbontók a visszahelyezéskor ezt a szent főt legalább befödték, habár csak szövetdarabbal is. A mint a fej körvonalait megpillantok: Lobry rendbázfőnök tüstént leszállott az üregbe s a munkást félreállítá, magának, mint a sírbolt főőrének tartván fenn a jogot, hogy a fejedelem koponyáját koporsójából a saját kezeivel emelje ki s nyújtsa által constatálás czéljából Rákóczi történetírójának. Fraknói barátomat odaszólítám, hogy ezt az ünnepélyes jelenetet szemlélje. P. Lobry a koporsó mellé térdelve, kezeivel nagy óvatossággal fúrt be a porha földbe, a fej alá, melyet aztán, — úgy, a mint be vala burkolva, a nyakrészeket is ellepő foszlányokkal együtt, — lassan megmozgatott, gyöngéden kiemelt, s átadá nekem, a sírgödör szélén lehajolva várónak. A drága koponyával két tenyeremben, néhány lépéssel odább, a főhajót elválasztó korlátig mentem, a hol világosabb volt. Esteledni kezdett ugyanis már, s a templom homályos vala ; de ott, az ablakkal szemben, jó világos helyre találván, — elkezdém a foszlányokat a portól megtisztogatni és vigyázva lebontogatni. Eraknói, Lobry, Vachette, Droitecourt, Romon, stb. — mind papok — körülvették az egyetlen világi embert, engemet, s minden szót visszatartva, élénk érdeklődéssel várták az eredményt. A portól megtisztított, időbarnította puha foszlányok, a mint lassan kiburkolgatám, elkezdettek arany-ezüstszínben csillogni. Vizsgáltam; régi, rendkívül finom s szép, fátyolszerű lenge selyemszövet volt, arany-ezüstszálakból szalagformán, habosan beleszőtt másfél cm.-nyi széles, négyszögű szegélyekben két fajta gyönyörű arany-ezüstlevelű rosettekkel, s négy-négy pontocskával minden koczkában. Foszladozott és nagyon gyönge már, — de egykori tündöklő fényének jeleit még jól mutatta. Eredetileg fehérszínű vala, a közbeszőtt arany-ezüstdíszítményekkel. Mint később előkerült még számos darabjából meggyőződtünk : a nagy halottnak szemfödöje volt ez. Lebontogatott foszlányait egyenként adám által a supérieurnek. Végre kitűnt alólok a szép gömbölyded formájú, hatalmas alkotású, sötét barnás színű koponya, s az alsó állkapocs is alatta. Csak a koponya tetejét, fönt a középen, födte még valami. Vizsgál-