Századok – 1892
IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884
3) említ. Az osztrák diplomatiai és conzulátusi hivatalnokoknak e hír kedves s épen kapóra jővén, — készséggel terjesztették. Pedig még az a eampo grande-i felirattalan sír sem volt tulajdonképen üres. Mint ugyanis utólag, —• törökországi első utam alkalmával, 1888-ban, — Konstantinápolyban lakó és köztiszteletnek örvendő hazánkfiától, Kún Albert úrtól értesültem : a sarcophag alatti kifalazott üres sír fenekéről a munkások utóbb azt vették észre, hogy lcong. Üreget sejtvén tehát alatta, a boltozatot (mert az volt), nagy fáradsággal áttörték, és ott csakugyan egy második, mély sírüregre bukkantak, melyben egy hatalmas, erős férfi-csontváz feküdt. A sarcophaggal együtt átszállíták a ferikkőji sírkertbe.1 ) Kún Albert úr ennél a sírbontásnál s a hamvak átszállításánál személyesen jelen volt, és így elsőrendű, hiteles tanú. — Még ugyan 1874—75-ben, s 1888-iki leutazásomat megelőzőleg ismételten tapogatódzni kezdtem a konstantinápolyi franczia diplomatia köreiben otthonos megbizottaim révén a végett: találhatók-e e nagykövetség levéltárában Rákóczi-korabeli és kevéssel utóbbi, név szerint Villeneuve marquis nagykövetsége idejéből származó, magyar vonatkozású iratok? hogy igenlő esetben a párisi kormánytól kutatási engedélyt eszközölhessek ki magamnak. Egy franczia követségi titkár s utóbb maga a levéltárnok a legnagyobb előzékenységgel kutattak ;. de — sajnálatukra, a mint kijelentették, — eredménytelenül. A franczia követség palotája ugyanis a Perában gyakori tűzvészeknek többször lett áldozatává a mult században, (az éveket is megjelölték : mikor ?) s ez alkalmakkor levéltáruk is a lángok martalékává vált, annyira, hogy 1760. előtti irományok csak elvétve, csekély számmal találhatók már benne. Magyar vonatkozásúra épen nem akadtak e töredékek közt, — a mirőL ha tetszik, magam is meggyőződhetem. Különben — mondák — régebbkori nagyköveteiknek szokásuk volt levelezéseik egy részét hivataluk megszűntekor magukkal vinni ; és így a Feriol,. ') L. e sírról bővebben s különösen czímereinek leírását »Rodostó-és a bujdosók sírjai« cz. munkám 123. 1. (Először a Századok 1889-iki folyamában jelent meg.)
