Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

26 és számkivetett társaikra vonatkozó része decretáltassék helytelennek, érvénytelennek, s ellenkezőleg Rákóczi, Bercsényi és követőik honfiúi érdemei iktattassanak törvénybe a hálás haza által, stb.1) Nem csekély elégtételül szolgál vala alólirottnak, hogy a föntebbi főpontokban formulázott indítványát, annak már közzététele után, az országgyűléshez felírt törvényhatóságok közül többen a magukévá tették, és Zemplén köriratát ezen értelemben kiegészítve pártolták ; mint pl. Veszprém és Közép-Szolnok vármegyék, stb. De még nagyobb elégtételben részesült indítványom akkor, midőn — hosszú évek múlva már — a XIX-ik század II. Rákóczi Ferencze: Kossuth Lajos, az őt 80-ik születésnapjára díszpolgári diplomáikkal megtisztelt harmincznál több magyar város közönségének, e kitüntetésért gyönyörű köszönő-levélben válaszolva, ennek szövegében egyebek közt szóról szóra ekként nyilatkozott: » Sem nem illenék, sem nem szabad, sem nem lehet föltennem, hogy az 1879-iki L-ik (az ú. n. kihonosítási) törvény személyes vonatkozással hozatott, mint a minő jellegű volt az 1715. XLIX-ik törvény, mely Rákóczi Ferenczet, Bercsényit és kővetőiket a haza nyilvános ellenségeinek s az igaz szabadság felforgatóinak káromolva, proscribálta. Es ez a magyar név becsületét inzultáló káromlás még ma is ott piszkolja törvénykönyvünket eltöri etlenüL«2) A Rákóczi és társai hamvainak hazaszállítását sürgető feliratokat a képviselőház egyhangú határozattal a ministerelnökséghez tette át, oly utasítással, hogy ez a kívánt értelemben intézkedjék. Közbejött az országgyűlés nyári és őszi szünete. Ennek leteltével azonban ismét érkezének be hasonló fölterjesztések, többek között Vas-vármegyéé s Székes-Fehérvár városáé, melyekkel az ezen ügyben felírt törvényhatóságok száma 48-ra szaporodott. E két utóbbi fölterjesztés tárgyalása alkalmával — a képviselőház dec. 1-ji ülésén — alólirottól e végből megkerestetve, fölszólalt néhai Simonyi Ernő. s emlékez') L. Századok, 1873-iki évf. 288—289. 1. ') L. Egyetértés, 1889-iki évf. július 3-iki sz. és ekkori összes hírlapjainkban.