Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

23 pély határideje megállapíttatott, de nem azon évre, melyre ő tervezte, s ő csakugyan nem érte meg indítványa sikerét. Az 1885-iki világkiállításon Társulatunk által rendezett congressus a történetírókat és tanárokat összehozta s üdvös eszmecseréket vont maga után. E kiállításon Társulatunk bemutatta kiadványait, ezeknek czím- és tartalomjegyzékével, mely még ma is hasznos szolgálatokat tesz a búvároknak. Budavára visszafoglalása kétszázados évfordulójának megünneplésére az indítvány hasonlóan Társulatunkból került ki ; az indítványt Thaly Kálmán tette s azt a főváros is szives készséggel fogadta. Az előkészítés munkájában Társulatunk részt vett, a megünneplés a reméltnél is fényesebben sikerűit : egy részét tette annak a főváros törvényhatósága és Társulatunk által (1886. szept. 1.) rendezett díszülés, melyet ő Felsége is legmagasb megjelenésével szerencséltetett. Bizony nyal ezeknek a törekvéseknek s az azokat követő sikereknek köszönhetjük, hogy egy nagyobb catastropha is — az alaptőkének defraudálása s e miatt pénztárnokának öngyilkossága elvontílt Társulatunk felett, anélkül, hogy megrendítette s anélkül, hogy a közönség bizalmát megingatta volna. Alig másfél év alatt nemcsak pótoltatott a hiány: hanem az alaptőke is jelentékenyen megszaporodott s ma már meghaladja a 40,000 frtot; majdnem akkora összeg, a mekkora a régi pénztárnok fictiv kimutatásaiban szerepelt. De a catastrophából az igazgató-választmány lehúzta a tanulságot : a múlt évben életbeléptetett új alapszabályok, emberileg szólva, lehetőségét is kizárják egy líj catastrophának. És most végigtekintve e huszonöt év küzdelmein és törekvésein, csalódásain és eredményein, megelégedéssel registrálhatjuk, hogy sikereinknek két főfactora volt: a nemzet, mely épen a kitűzött czél elérhetéséért támogatásával és rokonszenvével mozdította elő törekvéseinket s az Akadémia, mely nemcsak szállást adott nekünk, hanem vállalatainkat anyagi támogatásban is részesíti. Az elnök, ki megnyitá Társulatunk előtt az Akadémiát, befogadván azt ennek kebelébe, Eötvös József volt — de lehetetlen, hogy örömmel ne töltsön el bennünket a véletlennek az a találkozása, hogy a nagy államférfiunak méltó