Századok – 1892
IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884
21 A pozsonyi kirándulás a Köpcsényben gróf Batthyány József birtokában levő Illésházy levéltárt s a marosvásárhelyi a gr. Teleki család levéltárát, történetünk elsőrangú kincses bányáit tárta fel: s mindkettőből már eddigelé is kiváló fontosságú publicatiók meríttettek, míg a Teleki-család a levéltári anyagnak önálló publicálását munkába vette. Az abaúji kirándulás egyik (hadtörténelmi) bizottsága a muhi pusztán levő csatatért tette tanulmánya tárgyává. De épen a levéltári kutatások által annyira felszaporodott az anyag — bár azok egy része a Codex Patrius újabb kötetében világot látott — hogy az igazgató-választmánynak halaszthatatlan kötelességévé vált módokról gondoskodni ezek közzétételére nézve. Az ez ügyben kiküldött bizottság úgy gondolta ezt legjobban megoldhatni, ha e czélra szorosabb összeköttetésbe lép a M. Tud. Akadémiával. Az Akadémia is hajlandónak mutatkozott a terv megvalósítására, maga is egy bizottságot küldött ki kebeléből s a két bizottság abban állapodott meg, hogy a Társulat egyezer forintnyi subventio mellett az Akadémia Történelmi Tárának kiadását átveszi. Az Akadémia elfogadta az ajánlatot, el az igazgató-választmány is (1877. szept.), megerősítette azt s a »Történelmi Tár« kiadása 1878. jan. elején már megkezdetett. Épen ebben az időben egy anonym levél kiséretében ezer forint érkezett a titkári hivatalba, azzal a felhívással, hogy a Társulat ezen a pénzen kirándulásai alkalmával gyűjtött okleveleket publicálja. Az anonym adakozó nem sokára meghalt : s halála fellebbenté az anonymitás fátyolát. Gróf Dessewffy Lajos volt az, s az ő áldozatkészségének köszönhetjük a Hazai Oklevéltárt, melyet Deák Farkas, Nagy Imre és Nagy Gyula szerkesztettek. Az újabb kirándulások — az 1881-iki sárosmegyei, az 1883-iki soproni, az 1887-iki dévai és hunyadvármegyei, az 1889-iki máramarosi — csak úgy, mint a megelőzők, sok új anyagot szolgáltattak történetírásunknak. De bár e kirándulásokban összesen 134 levéltár kuttatott át, még távolról sem lehet azt mondani, hogy a munka be volna fejezve. Nemcsak hogy egy sereg levéltár átkutatása van hátra, hanem azonkívül