Századok – 1892

III. Tárcza - Füzetes vállalatok. Apró nyomtatványok. - 874

tárcza. 875 közti korát. A késmárki lyceum gazdag könyvtárában őriztetik Buchholtz »Historischer Geschichts Bericht« czímű kézirata, melyet Weber alapul vett monographiája kidolgozásához, de nemcsak azt, hanem a már egykorú forrásokat is felhasználta. A kézirat megérdemelné, hogy egész terjedelmében kiadassék, mint Fabó Monumentáinak folytatása. Krones Ferencz tagtársunktól s Akadémiánk külső tagjától két igen becses s hazánkat közvetlenül érintő külön lenyomat jelent meg. Az egyik »ZOK GESCHICHTE der Nachbarlichen Beziehungen Steiermarks und Ungarns bis zum Ausgange de Traungauer« (1192.), mely eredetileg a stájer históriai egylet Xl-ik évfolyamában látott világot s a magyar és külföldi források felhasználásával történetünk egyik érdekes kúrára dérit világot ; a másik : »DER JESUITENORDEN und seine Rolle im Geschichtsleben Ungarns«, mely az Oesterreichisch-Ungarische Revue-ben jelent meg. Tárgyát behatóbban a harmincz éves háború végéig tárgyalta, azután a rend történetének József császár haláláig rövid áttekintését adja. Főérdeme, hogy a közkézen forgó forrásokat első gyűjtötte össze, s azokból világos, tiszta képet alkotott. Mindkét munkájával hasznos szolgálatot tett a magyar történetírásnak. Márlci Sándor vál. tagtársunk »A KÖZÉPKOR TANULMÁNYA« czím alatt a Paedagogiai Közlönyben egy meleg hangon és lendületesen írt czikket tett közzé, mely mint az előadás sejtetnünk engedi, felolvasás, vagy a középkorról tartott tanári előadások bevezetője volt. Az ATHENAEUM KÉZI LEXICONA, melyet Acsády Ignácz, akad. tag szerkeszt, gyorsan közelít befejezéséhez. Immár 30 füzet hagyta el a sajtót, egész a P betű közepéig s még csak tíz füzet van hátra, melylyel ez a kitűnően szerkesztett encyclopaedia be lesz fejezve. Minden füzethez egy-egy térkép s színes műmelléklet van csatolva, s e tekintetben a külföldi vállalatokkal is kiállja versenyt. Két nagy előnye e vállalatnak : a megbízhatóság és tömörség. —B. A »MAGYAR SIEBMACHER«-bői, a hogy a Csergheő Géza szerkesztésében megjelenő nagy czimergyüjteményt nevezni szoktuk, a két utolsó füzet fekszik előttünk, s ezzel a jeles vállalat a pótlékot tartalmazó füzetek hiján be van fejezve. A 27. füzet a telekesi Török családtól a Wesseléuyiekig halad, a 28-ik pedig a Verhovácz—Zsufía nevek által határolt csoporttal fejezi be a magyarországi nemes családok sorozatát. A füzetek czímertani anyagának méltatása nem tartozik szorosan folyóiratunk keretébe, de nem hagyhatjuk megemlítés nélkül a mohácsi vész előtti armálisokról vett czímerek tekintélyes számát: a Vayak (1414.), vadkerti Yiuczék (1415.), Úszók (1418.), mohorai Vidfiek (1418.), Viunayak (1418.), Zemple'nyiek (1418.), Vajdayak (1431.), Tankházi máskép Vathayak (1436.), bakouoki Törökök (1481.), Vécseyek (1507.), a Vayak és Ibrányiak (1507.) s a kállai Vitézek (1521.) czímereit, melyek középkori heraldikánk mindmegannyi becses, részben mostanig ismeretlen emlékeit képezik. A genealogusra nézve a terjedelmes magyarázatokon kivül, melyekkel az egyes családok leszármazásai majdnem minden névnél meg 60*