Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - K. S.: Szabadka sz. k. város története. II. rész. (Irta Iványi István.) 849

850 TÖRTÉNETI IRODALOM, Mintegy 150 lapon ír ezután szerző Szabadka tanügyéről, úgy az országos iskolaügy rendezése előtt, mint az 1778-iki, 1790., 1806. és 1845. iskolaügy rendezések után. Bőven foglalkozik itt a leányiskolák és óvodákkal, a szerb és zsidó elemi-, rajz-, zene-, ipar- és kereskedelmi iskolákkal. Érdekesen írja le ezután a gymnasium történetét, ennek alapításától 1747-től kezdve, midőn Porubszky Tamás sz.-Ferenez-rendi atya a városháza mellett egy alacsony szük házban, a kalocsai érsek engedelmével, három évig oktatta a gyermekeket a latin nyelv elemeiben. 1752-ben elhatározza a városi tanács, hogy Porubszky mellé, — ki egy maga a syntaxist Í3 nem taníthatja, — még egy világi tanítót szerződtet. Úgy szólván egyik legérdekesebb része a könyvnek a gymnasium további fejlődésének leirása ; érdekes annyira, hogy szórói-szóra közölnünk kellene, ha ismertetni kívánnánk. És ezzel a történeti rész be vau fejezve. A kileuczedik fejezetben, a társadalom és közművelődésről szól a szerző ; itt már nem annyira a történész, mint inkább, — bogy úgy mondjuk — egy vezérczikk író szól az olvasóhoz. Szabadka társadalmi viszonyait ismerteti itt a szerző, szigorú tárgyilagossággal mondva ki a lesújtó Ítéletet, hogy Szabadkán társadalmi élet tulajdonképen nincs ! Hosszasabban beszél azután szerző a közművelődési egyesületek és jótékonysági intézményekről. Meglepő szépen ecseteli itt a színészet által betöltött, cultur missiót, annak befolyását a közművelődés és közerkölcsiségre. ír a szabadkai társadalom jó tulajdonáról, ír hibáiról, mindkettőről szigorú tárgyilagossággal. Ha az előbbi fejezetet egy vezérczikkíró tollával írta meg Iváuyi, akkor hogy a hasonlat mellett maradjunk — a »Bunyevácok és szokásaik« ezímű tizedik fejezet egy tárcza sorozat benyomását teszi az olvasóra. A Bosnia és Dalmátiából betelepült népnek — nevét a Buna bosnyák folyótól véve — megállapítja történetét ; élénk színekkel festi a népélet, népszokás minden fázisát. Bemutatja őket jó és rosz tulajdonaikkal egyaránt úgy, hogy teljesen megismerjük, milyen e nép a bölcsőtől a sírig. E rész önmagában is egy szép kerek egészet képez, s méltán koronázza meg e nagy gonddal megírt monographiát. * Bezárja a 648 lapból álló hatalmas kötetet egy gonddal összeválogatott 36 (közte 9 artemohacsiana) okmányt tartalmazó okmánytár. Illustrálva is van a mü a város 17 79-iki színnyomatú czímer rajzával, 4 térkép és 30 darab érdekesen összeválogatott képpel a város szebb pontjairól. Összbenyomása a műnek, hogy azt egy kifogyhatatlan kutató szorgalommal megáldott író adja a magyar történetírás kincstárának, ki minden lépten-nyomon eredeti forrás tanulmányt árul el a töretlen úton. Nem tudjuk hibájára, vagy dicséretére mondjuk-e szerzőnek, hogy müvében leszámítva a két utolsó fejezetét, kezdettől végig szigorú történész, nagy statisztikus, csak néha kritikus és egyáltalában nem bölcselő. Meg kell