Századok – 1892

Értekezések - MELTZL OSZKÁR: Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. században. - II. 720

724 AZ ERDÉLYI SZÁSZOK II'ARA ÉS KERESKEDELME mely kis teriméjéhez képest aránylag magas értéket képviselt, mint bors, sáfrán és egyéb fűszerek ezen kereskedők által eléggé gyakran hozathattak Erdélybe, valamint szász kereskedők is, kik igen élénk összeköttetésben állottak a szomszédos Oláh- és Moldvaországgal, fűszerárukat hoztak onnan vissza Erdélybe,1

) de semmiesetre sem oly mennyiségben, hogy ezeket innen netán Németországba tovább szállították volna. Annak lehetőségét sem akarjuk tagadni, hogy a szász ipar termékei, így talán a kitűnő lenszövetek, gyapjúszövet vagy a már a középkorban hires brassói faáruk Oláhországon túl, Konstantinápoly ba vagy Smyrnába, vagy akár Alexandriába is szállíttattak és pedig ugyancsak az említett vándor-kereskedők közvetítésével. Vagy miért nem fordulhatott volna elő az idők folyamán azon eset is, hogy valamely merész szász kereskedő szász eredetű árúit a Balkánfélsziget rabló bandái közepette Konstantinápolyba vagy a földközi tengerig szállította volna, habár nem maradt ránk ily vállalkozásról semmiféle feljegyzés is. Am mindez s ha még sokkal gyakrabban is előfordult volna, mint a milyennek azt az óvatos és józan kutatás elfogadhatja, egyátalában nem jogosít fel annak állítására, hogy a »világkereskedelem«, steaz három világrész termékeinek csereforgalma Magyarországnak és Erdélynek vette ') A Stibor vajda által Beszterczén 1412. julius 12-én a radnai vámhely számára kiállított vámszabályzat némi világot vet azon árukra, melyekkel a beszterczei kereskedők Bodnán át Moldvaországgal kereskedést iiztek. Csakhogy nem lehet tudni, hogy a felsorolt árúk kőzűl minők vitettek ki Erdélyből s minők hozattak be, minthogy a vámtételek, a mint az okmány maga mondja, mindkettőre vonatkoznak (in Bodna intrantibus vei exeuntibus Moldáviám). Így az ember azt hinné, hogy a felemlített külföldi posztókat a szász kereskedők hozták nyugatról Erdélybe, a honnan azokat kivitték Moldvaországba, midőn az mondatik : de quolibet staminé panni ypri dabantur triginta duo grossi, item de staminé panni lewlen viginti quatuor, item de staminé Colonicali medium florenum computum provinciáé, item de staminé Polonicali undecem denarios. De majd alább az mondatik : si quis de Muldauia pannum pro vestimentis sibi vel uxori suae ad vestiendum portaverit, nullum tributum solvere tenetur. A posztón kívül a különböző marhanemüek számára állapíttatik meg a vám, végül az mondatik : de uno lapide piperis mercator medium tenetur solvere florenum, similiter de lapide zinziberis de modo praemisso. Item de pondéré equi lanam portantis denarios quatuor, item de qualibet pecia Czether vel Bisso denarii duo, item de triginta piscibus piscis unus, item de pondéré uno sepi denarios quatuor. Ugylátszik tehát, hogy egyes fűszerek ezen az uton nagyobb mennyiségben jutottak Erdélybe. (Ezen okmányt közölte Teutsch Gy. D., Zur Geschichte von Bistritz, Archiv, N. f. IV. 286. 1.) Azon már említett, szabxdságlevélben, melyet Illés moldovai vajda 1433-ban a szászok számára kiállított, csakis marhanemüek (lovak, ökrök, tehenek) endíttetnek fel mint olyan áruk, melyek Moldvából Erdélybe vitettek. A szászok által Moldovába ki vitt áruk nem jelöltetnek meg névszerint, csakis az arany- és ezüstáruk számára megállapíttatik meg a vámmentesség.