Századok – 1892

Értekezések - MELTZL OSZKÁR: Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. században. - II. 720

722 AZ ERDÉLYI SZÁSZOK II'ARA ÉS KERESKEDELME Lengyelországra, avagy Ausztriára nézve élveztek? És ezen kereskedésből sohasem keletkeztek volna bonyadalmak, egyenetlenségek, peresügyek s nem maradt volna reánk egyetlen egy alkulevél, számla, vagy valamelyes feljegyzés ? G-azdag kereskedőink házába nem jutott volna ezen kereskedelem folytán semmiféle értékes keleti ékszer, avagy egy byzanczi festmény vagy könyv, valamely keleti fegyver, vagy egyéb emlék ? És a középkori műveltség élén álló ama Byzancz, a melyből a nyugoti országok összes műveltsége származik, a szoros összeköttetés daczára egyáltalában nem érvényesítette volna hatását a művelődés iránt annyira fogékony szász nemzetnél? Vagy nyilvánul-e példáúl a szászok összes műiparában a keleti vagy byzanczi műizlésnek még csak parányi nyoma is ? Művelődésük összes nyilván ulásaiban voltak-e még csak valaha is kelet felé irányulva, nem mutatja e lényünk és minden tulajdonunk a nyugot és pedig kizárólag a nyugot behatását ? 2) >) A szebeni Mária-templom legrégibb egyházkönyvében, melyet Seiwerth kiadott (Archiv XI. köt.) a templom 1442-ikí levéltárában felemlíttetik egy casula contexta literis graecorum. Ebből, miként Seiwerth teszi, a byzanti birodalommal való kereskedelmi összeköttetésre aligha lehet következtetni. Seiwerth más alkalommal (Die Stadt Hermannstadt, 11 1.) hivatkozva Chalkokondilas byzanti iró némely megjegyzéseire, mondja : »Die Bekanntschaft der Byzantiner mit den Sachsen und ihren Verhältnissen weiset mit Sicherheit darauf, dass auch das griechische Kaiserthum in dem Kreise ihrer Handelsunternehmungen lag.« Hogy ezen következtetést csakugyan biztossággal lehetne levonni, abban mégis kételkedünk ; de kétségtelen az, hogy Chalkokondilas nem valami nagyon alapos ismeretet árul el a szászokról és viszonyaikról, midőn azt irja róluk : lingua utuntur partim Dacorum, partim Pannonum. Victu et moribus Pannones imitantur (Pannones alatt a magyarokat érti). *) A fennt előadottak teljesen megegyeznek az ujabb német tudományos kutatások eredményével a középkori kereskedelmi történet terén. Dr. Heyd V. szerint, (Geschichte des Levantehandels in Mittelalter, 11. köt. 717. 1 ) okmányilag nincs bizonyítva, hogy a német Dunavárosok valaha direkt összeköttetésben lettek volna a kelettel. A- legtávolabb ország, hova a passaui, ulmi, sváb, cölni, aacheni kereskedők eljutottak, Magyarország volt. »Még az erre féltékeny bécsi kereskedők sem folytatták Magyarországon túl útjokat, Serbiába, Bolgárországba vagy Byzanzba, legalább nem találjuk ennek legcsekélyebb nyomát sem a forrásokban. Azon közönséges vélemény, hogy a XIII. század kezdetéig a fűszerek Konstantinápolytól a Duna mentén jutottak Németországba s hogy csak azóta szállították volna Olaszországból Németországba, mióta az olaszok Konstantinápolyt megszállották, ezen vélemény nem bir valami erős alappal, valamint az sem, hogy a bolgárok vagy magyarok, mint közvetítők Konstantinápoly és a Duna középmentén fekvő vidék között szerepeltek volna.« Németország Heyd szerint keleti áruit részben közvetlenül Olaszországból, nevezetesen Genuából, Pisa és Velenczéből hozatta, részben pedig Flandria és Brabant városaiból, különösen Antwerpen és Brüggeből, hova szintén az olaszok közvetítése mellett jutottak, mire nézve feltűnő, hogy a németalföldiek nem közvetlenül