Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - SZ. S.: Az erdélyi szászok Codex Diplomaticusa. (Zimmermann és Werner Urkundenbuch-ja). 691

fi82 történeti irodalom. Az- erdélyi szászok Codex Diplomaticus-a. Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Von Franz Zimmermann und Carl Werner. Erster Band: 1191—-1342. Nummer 1 bis 582. Mit vier Tafeln Siegelabbildungen. Herausgegeben vom. Ausschuss des Vereines für siebenbürgische Landeskunde. Hermunnstadt, 1892. In Commission bei Franz Michaelis. Lexicon 8-r. XXX. és 620 l. Erről a kiváló s mintaszerű okmánypublicatióról, mely történetirásunkuak első rangú forrásai közé tartozik, beható ismertetést fogunk közölni. De az hosszabb időt kivánó munka, melynek elkészítésére hivatott szakember vállalkozott : én most csak az első átlapozás benyomásairól akarok számolni. Örömmel és megelégedéssel tettem le ezt a vaskos munkát, mely a legkitűnőbb külföldi publicátiók mintájára készült, s kiállja azokkal a párhuzamot. Ugyanaz a módszer, mely azokban van elfogadva, s mely nálunk a Sztáray Okmánytárban van keresztülvíve, alkalmaztatott a közlök által : talán azt az egyet kivéve, hogy ebben minden a mit a szerzők mondanak s nem a szöveg, tehát még maga a bevezetés is, cursivval van szedve. Különben a kiadás körül követett elvekről a bevezetés beszámol. Olvasható szöveget nyújtanak menten minden palaeographiai és ortographiai sajátságoktól : ez volt a czél, s azt, hogy ezt hogyan oldották meg, tüzetesen felsorolják, kiterjeszkedve még a részletekre is Igyekeztek a gyűjteményt lehetőleg teljessé tenni, s ez annyiban sikerült, hogy a kötetben foglaltató 582 okmány közül 102 új, eddig ismeretlen. A többiekre, az eddig sem ismeretlen s már ezelőtt közölt okmányokra nézve azon voltak, hogy lehetőleg correct szöveget adjanak, tehát igyekeztek az eredeti szöveget feltalálni s a régibb közlések (melyek sok esetben hemzsegtek a másolási hibákkal) hibáit kiigazítani. A bevezetés is tájékoztatja az olvasót, hogy mennyi gonddal és lelkiismeretességgel kutatták a külföldi és hazai, családi és nyilvános levéltárakat, muzeumokat és könyvtárakat, hogy czélt érjenek. Évek hosszú sorának kitartó és fáradalmas munkája volt ez, mely ha egy-két új adalékkel fog is jövőre gazdagodni, de a teljesség és a legtöbb tekintetben a megbízhatóság értékével bir. Egy század törekvése nyeri abban koronáját — Schlőzer első kísérletétől számítva. Mert az előmunkálatok kezdetei arra az időre vihetők vissza, habár tulajdonképen egy félszázad előtt 1842-ben a Honismertető Egylet gyűlésén megbeszéltetett egy ilyen Codex Diplomaticus összeállítása. Pár évvel később (1848) Neugeboren kiadta »Tentamen«-ét, mely magában is becses volt, mint a szétszórt publicatióknak regestája. Nemsokára következett rá Teutsch és Firnhaber Urkundenbuchja, (1857). Nagybecsű alapmunka ez is, hasonlag kiváló szakemberek által összeállítva, —- de a kiadók előtt sokkal kevesebb levéltár állott nyitva, s épen ezért nem volt módjukban a korábbi közlések botlásait kiigazítni. Bizonynyal ezek az előmunkálatok jó és hasznos szolgálatokat tettek a közlőknek, de azért nemcsak a kutatást, hanem a szövegkritikát illetőleg is van elég