Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - CRESCENS: A felsőmagyarországi városok életéről a XV–XVIII. században. (Irta Demkó Kálmán). 687

történeti irodalom. 687 nak meg, míg a lényegtelenebb külsőségek éppen mert szembeötlőbbek — áldozatúl esnek. így történt itt is. Ezzel azonban Fejérpataky fejtegetéseiből csakis az általánosabb érdekű következtetéseket vontuk ki. Monographiájának igazi gazdagságát csak a kutató lesz képes teljes érdeme szerint méltányolni, mert a benne tárgyalt korszakról mindenre tüzetes és alapos felvilágosítást talál, elkezdve a legapróbb részletektől, külsőségektől, egészen ama nagyobb vonásokig, melyeknek segélyével a kor is, a maga egyéniségében kezd életre kelni szemeink előtt. m T;r TAGANYI KAROLY. A Felső-Magyarországi Városok Életéről a XV—XVIII. században. Irta Dr. Demkó Kálmán, lőcsei áll. főreáliskolai igazgató, a műemlékek országos bizottságának kültagja. Ara 2 frt 70 kr. Budapest, 1890. Kiadja a M. Tud. Akadémia. Az Athenaeum r. társ. könyvnyomdája. VII és 290 1. Ha elmélkedő eszünk előtt elvonulni engedjük az emberiség történelmének letűnt századait, úgy találjuk, hogy minden korban más és más elem volt az, mely a társadalmi rendben felszínre vergődve, a túlsúlyra jutás jogarát kezébe kerítette. Azon nagy mozgalom után, mely a ma művelt nyugatnak nevezett földterület térképét alaposan megváltoztatta : a népvándorlás után, az államalakulás idejében, az egyedül kiváltságos osztály a mai föuri osztály volt. A harczviselés szükségessége azonban, mely minden új alakulásnak nélkülözhetetlen előfeltétele, kényszerítőleg hatott a kevés számú kiváltságoltra s az jogainak jó részét egy újabb osztálylyal, a nemesekével volt kénytelen megosztani. Sok évtized, sőt nem egy század merült az idők tengerébe s az emberi jogok táblázatán e két neven kivűl más névvel alig találkozunk. Míg végre győzött a kereszténység mindent erjesztő ereje. A krisztusi tan által megnemesített felebaráti szeretet a testvériség, az egyenlőség, a szabadság csiráit ülteté mindenüvé. S e csirák, már kezdetben, bámulatos növényeket létesítettek, melyeknek sorában méltán követel elsőséget a való kultura, az igaz értelemben vett műveltség. Ennek a virágnak kertészei az egyház napszámosai, a szerzetesek voltak. Ezek lánglelke jól tudta azt, hogy az emberiség erkölcsi, társadalmi és anyagi életének fejlődését csak a nyugodt, megállapodott életmód mozdíthatja elő. A csavargó élet, a folyton változtatott lakóhely a kultura megölő betűje lehet csupán. A múzsák ajka csak biztos falak között válik beszédessé ; bizonytalanság, fegyvercsattogás némaságra kárhoztatja azt. 47*