Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - IV. közl. 650

668 PECSEVI VISZONYA naponkint 500 oszporát rendelek. Az összes várkapitányok is maradjanak meg a helyükön. A királynénak elegendő szekér fog adatni, hogy Lippára szállítsák. Ez lesz az ő tartománya, hol nyugodtan, háborúság és ellenség nélkül töltheti életét.« Midőn a csaus-basi ez izenetet elmondta, a királyné fájdalmasan és keservesen sírt, zokogott s azonnal málhájának összeszedéséhez fogott. Másnap a fő defterdár és a nisándsi pasa bejöttek és elhozták a szultántól adott okmányt. Ekkor Ferdinánd királytól is követek érkeztek nagy ajándékokkal s kérték Budát azon föltétellel, hogy Magyarországtól adót fizet s egyszersmind a foglyúl esett németeket akarták pénzen kiváltani. A szultán ezt válaszolta : »ha velem békét akar kötni, Németországért küldjön adót, Magyarországról pedig vegye le a kezét. Ha pedig önként nem adózik, Isten segélyével karddal veszem meg rajta s egész országát elpusztítom és fölégetem. A foglyokat pénz nélkül is szabadon bocsátom, ha ilyen békekötésbe beleegyezik. Különben pedig sem pénzért, sem viszszaadandó foglyainkért nem bocsátom el.« A követeket ilyen tartalmú levéllel s a hozott ajándékoknak megfelelő ajándékokkal visszaküldte. Pecsevi előbb, a hol Buda elfoglalását török források alapján beszéli el, ebbe is beleszövi a magyar kútfőből vett adatokat. A mint a Dselálzádoból vett részt elvégezi, így folytatja: »A hitetlenek megírták történetükben, hogy mikor a szultán szerencsésen megérkezett, O-Buda mezején ütött tábort s a királynénak és a kis királyfinak értékes ajándékokat küldött« stb. S itt aztán elbeszéli — kissé más szavakkal — az ajándék küldését, a királyfi lehozatalát Budából s a várnak csellel történt elfoglalását; melyek után ismét török források szerint beszél. Azután elmondja Ferdinánd követeinek megjelenését s a szultán válaszát; majd szorosabban követve Isthváufyt — így folytatja : »A defterdár és a nisándsi pasa a királynéhoz menvén, arany és kék betűkkel írott ahdnámét vittek neki, melyben a. padisah tévhitére esküdött, hogy mihelyt a fiú koránál fogva alkalmas lesz a királyságra, ezt vissza fogja adni neki. Ezen időben valószínűleg lhelálzáde volt a nisándsi s annál különösebb, hogy ő ezt történeti művében nem beszélte el. Vagy talán ekkor nem ő volt a nisándsi, hanem más.« Ezután ismét folytatja előadását a maguk forrásai nyomán.