Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - IV. közl. 650

654 AZ ERDÉLYI SZÁSZOK IPARA ÉS KERESKEDELME mely nyakáról lánezon függ le, kezében bárddal ; a második szent Istvánt, kezében a keresztes országalmát tartva, s hüvelyben oldaláról függő karddal ; a harmadik szent Imrét, mint szakáltalan fiatal embert, kezében az országpálczát tartva, oldalán karddal és tőrrel s egy táblával, melybe a kettős kereszt van vésve ; a negyedik, még pedig aranyozott lovas-szobor, szintén szent Lászlót ábrázolja, jobbjában a harczbárdot forgatva. Ezen a maguk idejében sokat emlegetett és bámult művek 1609-ben még díszítették a nagyváradi várat, azóta az idők viharában elpusztultak. Hogy a festő-művészet a szászok között szintén hajlékot talált, ez már azon tényből kitűnik, hogy Nagyszebenben már a XV. században festőczéh létezett, mely akkoriban az asztalos-és üvegesczéhhel volt egyesítve, s hogy egyes festők nevei még korábbi időkből is maradtak fenn mint például Miklós festőé, ki a még meglevő egyházkönyv tanúsága szerint 1381-ben a nagyszebeni Mária-templomnak 107 darab üvegtáblával és szines üvegért 82 forinttal tartozott, tehát az akkori időkben elég jelentékeny összeggel.1) Hogy a festőművészet Nagyszebenben igen magas fokon állott, mutatja azon nagybecsű terjedelmes falkép, mely Krisztus keresztrefeszítését ábrázolva, mai napig is sértetlen friseségben a nagyszebeni ev. templomban létezik a melyet Rosnyai János mester 1445-ben festett. Ezen képről, melynek magassága 6 öl és szélessége 2'4 öl s mely alakokban nagyon gazdag, korunk egyik tudós műismerője ezeket mondja: »a conceptio nagyszerűsége és mély felfogása, továbbá az egyes csoportok élénk mozgása és a kifejezés bensősége és finomsága, valamint a rajz és perspektívának az akkori időhez képest igen dicséretes korrektsége, és eléggé fris színezete folytán az egész kép igen jó benyomást tesz. Minthogy az ezen korból származó hasonló képekről ritkán ismerjük teljes biztossággal a keletkezési időt és a festő nevét, ez okon ezen falkép megérdemli, hogy a művészet történelmével foglalkozó búvárok azt teljes figyelmükre méltassák.« 2) esetleg 9 évvel halála után készültek el. Ennélfogva a művészek megörökítették az ö nevét, de nem a megrendelés évét, mely ily esetekben nem bír nagy jelentőséggel, hanem az általános szokás szerint a művek elkészítésének és felállításának évét jelölték meg, mely év Lajos király uralkodásának 40-ik évére esett, vagyis 1382-re. ') Miklós festő, ki 1381-ben a Mária-templom adósaként jelenik meg, a szebeni tanácsnak egyik 138fi-ban kiállított okmányában vitrieus hospital is-nak neveztetik, mely utóbbi alatt azon kórház értendő, melyet a n.-szebeni polgárok még 1292-ben a Szt.-Lélek-ről nevezettrendnek átadtak volt. Seiwerth, Archiv X. 327 és XI. 377. 1. ') Reissenberger, i. h. 39. 1. — Fafaragászati munkájuk, de még inkább festményeik miatt igen értékesek azon régi szárnyoltárok, melyek