Századok – 1892

III. Tárcza - Vegyes közlések - 612

614 TÁRO ZA. emlékezetes gyűlése, melytől kezdve lehet számítani annak az erdélyi történetre nézve kiváló fontosságú működését. Attól fogva tagja Teutsch az Egyletnek s 21 év óta elnöke. Csekély eszközökkel, de nagy szorgalommal valóban fényes eredményeket ért el a társulat s ebben neki, a kiváló írónak és történetbuvárnak, nagy része van. Széles látkörü, európai míveltségü író, sokat tud és mindig tanul. A porosz történeti iskolának hive, Wattenbaehnak benső barátja, a történeti ismeretek mezejének szélesítésén, a történeti criticának meghonosításán munkált. Főként az ő érdeme, hogy az Egylet oly kiváló figyelmet fordít a mívelődéstörténetre. A »Korrespondenzblatt« ez alkalomból igen érdekes ünnepi számot adott ki, melyhez tanítványai, már egy egészen új nemzedék, sok becses és érdekes dolgozattal járultak. A régiek közül, kikkel együtt munkált pályája kezdetén, ma már kevesen vannak ; de ez az ünnepi szám örömmel töltheti el őt, mert ebből láthatja, hogy nem hiába munkált. Engem régi barátság és hála emléke köt hozzá, mert kutatásaimat a gazdag szászföldi levéltárakban páratlan liberalitással mozdította elő, s bizonynyal sokat köszönhetek azért neki, hogy azokból oly bőven meríthettem. Szivemből kivánoin neki : ad multos annos ! Sz. S. — JAKAB ELEKTŐL egy igen hasznos és becses munka hagyta el a sajtót : »A M. T. Akadémia kézirattárának ismertetése« czím alatt. Nemcsak ismerteti a kézirattárt, hanem annak történetét is adja. Valóban változatos és érdekes történet az, melyet Jakab Elek szétszórt adatokból nagy szorgalommal állított össze, s melyen sok lelkesedéssel és ügyszeretettel dolgozott. Egyfelől érdekes olvasmány a nagy közönségnek, másfelől hasznos tájékoztató azoknak, kik történettel és irodalomtörténettel foglalkoznak, mert ez a munka a kutatóknak minden irányban bő felvilágosítással szolgál. — A JOBBÁGY SZÓNAK EREDETE ÉS ÉRTELME. Különlenyomat a »Szabadság« 1892. évi 132. számából. Irta dr. Marianescu Athanáz. Szerző szerint a »jobagium« szónak, — melyet mellesleg mondva nálunk sohasem használtak — gyöke job = hab. Régi nyelvészeink recipéje szerint, kik a görög alopeksz-ból pax, pex, pix, pox, pux utján kihozták a német fuchsot : a hab is : heb, hib, hob, hub metamorphosison keresztül a német Hube-vé lesz. Jobbágy tehát: — szerző szavai szerint — »1. az kinek jobaja (Hubeja) volt; 2. az, aki a földesúri jobához, 3. ki a királyi jobához tartozott.« A czikk jó része nyelvészeti derivatiókból áll ; minőségüket mutatja az idézett egy példa. Históriai ismerete szerzőnek arról, mi volt a magyar jobbágy ? épen nincs. De még az efféle kutatás iránt érzékkel sem bír, mert a legkülönbözőbb korú, értékű adatokat összezavarja. Erősen kételkedünk tehát abban, mit szerző czikke végén önérzetesen kijelent : »hogy a jobbágy szónak eredetét és értelmét teljesen« kifejtette. — SZABÓ ISTVÁNRÓL, a kiváló hellenistáról s a magyar őstörténelem búváráról, meleg hangon emlékezett meg az elhúnyt derék barátja Csaplár Benedek v. tagtársunk az Egyetemes Philologiai Közlönyben s azt külön