Századok – 1892

III. Tárcza - Vidéki Társulatok - 610

610 TÁRO ZA. ténelmi igazságnak megfelelően, a nemzeti felfogás szerint feltüntetni törekszem : én tudom talán csak kellőképen méltányolni amaz eszme és hazafias érzület nemességét, mely önöket, uraim, kegyeletes czéljok elérésére »Rálcóczy-bizottság« neve alatt egy szent kötelékké egyesítette. Mert a nemzeti lét és szabadság bujdosó martyrjai hamvainak, emlékeinek felkutatása és méltó tiszteletben megőrzése valóban *Szcnta törekvésnek mondható, — kivált anyagias irányú, elkorcsosúlt korunkban. En igyekeztem Rákóczynk és bujdosó társamnak emlékeit, nyomait, sőt szentelt hamvaikat is, a hely szinére, idegen országokba zarándokolva, felnyomozni s a l'eledségtől, elpusztulástól megóvni, a mennyire ezt, mint egyes ember, gyenge, gyarló erőmtől telhetőleg tehettem. Szerény buzgólkodásom eredményeire a legszebb koszorút Önök tették fel tisztelt uraim, midőn engemet múlt julius hó 20-án tartott újjáalakuló gyűlésükben a »Rákóczy-bizottság« dísztagjává választani és ezt velem oly nemes, oly meleghangú — csekély érdemeimet messze felülmúló — elismerő irattal tudatni méltóztattak. E dísztagságot én nemcsak, hogy örömmel elfogadom, de életpályám, fáradozásaim egyik legkedvesebb jutalmáúl tekintem. Fogadják tehát a kegyes megtiszteltetésért legforróbb köszönetemet, nemes kegyeletes czéljaik eléréséhez pedig legbuzgóbb óhajtásomat, továbbá azon eltökélésemet, hogy — ámbár én bizonyos, tett ígéret miatt, míg az alól fölmentve nem leszek, az ügy élére nem állhatok, — mindazáltal a teendőkre s azok módjaira nézve szíves jó tanácsokkal és utasításokkal készségesen szolgálok, ha ilyenek iránt megkérdeztetem. Melyek után leghálásabb köszönetemet még egyszer kifejezve, hazafias üdvözlettel s kitűnő tisztelettel maradok a mélyen tisztelt bizottságnak Pozsonyban, 1892. aug. 6-án alázatos készséges szolgája Thai y Kálmán. VIDÉKI TÁRSULATOK. — A HUNYADVÁRMEGYEI TÖRTÉNELMI ÉS RÉGÉSZETI TÁRSULAT junius 12-én tartá Déván f. évi közgyűlését. Gróf Kuún Gézának, a társulat elnökének megnyitó beszédei mindig egy-egy fontos kérdést helyeznek új világításba : most a feliratok fontosságáról beszélt. Ennek egy kiváló részletét bemutatjuk olvasóinknak : »Egy felirat gyakran több más feliratra is kívánt világosságot áraszt s azoktól világosságot nyer s néha valamely történeti kérdés megoldása csak az összes segédeszközök felhasználásától várható. Sokszor az adatok egyoldalú méltánylása világos tévedésbe ragad. Ily tévedést látok azon új tanban, mely szerint Dacia nyugoti határa vámállomásainak közvetlen közelében húzódott volna. Dacia nyugoti határának megállapításánál a geographiai alakúlásra és katonai elrendezésre kell különöskép tekintettel lenni. A leg. XIII. gemina bélyeges téglái a Marosnak a Tiszába való beömléseig találtatnak s Tyrusi Marinus (l'tolemaeus forrása) csakugyan a »Tibiscus«-t mondja Dacia nyugoti határának. A jelenlegi Temesmegyében határolta »Moesia superior« hadereje »Dacia« cxercitusát. Abból,