Századok – 1892

III. Tárcza - Önálló czikkek - V. S. Zani gróf levelei Erdély állapotáról 1661–1664. 605

607 TÖRTÉNETI IRODALOM. tották. Ezek Segesvártt ütötték fel tábori szállásukat s rémesnél rémesebb híreket terjesztettek arról, hogy 200,000 emberrel készülnek megindulni s egész Bécsig nyomulni, hogy letiporják a császári sast, vagy hogy egyszerre három sereggel akarják elárasztani Horvátországot és Szatmárt. Ily fanfaronuade-ok azonban nem sok hitelt találtak a császáriak táborában, bár maga Apaffy is udvarias hangú levelet irt Kolozsvárra, melyben kérve kérte a német hadak fővezérét, hagyja el a várost, mivel a törökök nem hajlandók előbb távozni Erdélyből. A fejedelem levelére parancsnoka megbízásából Zani gróf válaszolt, kire — mint irja, — »ragadt valami a latin nyelvből, melylyel ez országban élnek«. Válasza az volt, hogy ő felsége parancsa nélkül nem hagyják el helyöket, hanem utolsó csepp vérig küzdenek. Azonban Fogaras, Erdély legerősebb helye, rövid időn szintén megadta magát ApafFynak, mint Zani tudni véli, 400 magyar, Kemény János volt hívei árulása következtében, kik halállal fenyegették a köztük volt százhúsz német katonát, ha ellenállnak ApafFynak. Apaffy fegyveresen és minden podgyászaikkal együtt igérte őket Szatmárra kisértetni, de mindamellett áldozatúl estek volna a török basa hitszegéséuek, ki egy erdőben rájuk lesett, ha a császárhoz hü Bethlen Gergely meg nem menti őket. »Az egész ország annyira fel van dúlva — fejezi be a levélíró — a törökök annyi lakost hurczoltak rabságba, hogy Erdély szinte kipusztultnak látszik.« Márczius 12-ére Apaffy összehívta a görgényi országgyűlést, de csakhamar kitűnt, hogy a császár semmi módon sem hajlandó Apaffyt megerősíteni. »Itt azt beszélik, — fűzi a hirhez Zani - hogy Szatmárban is gyűlést hívnak össze a császárpártiak s ott az ifjú Rákóczyt készülnek fejedelemmé választani.« Következő levelét az ifjú olasz tiszt 1662. jul. 5-dikéről egyenesen Caprara gróf lovasezredeshez intézi Bécsbe, Kolozsvár tíz heti ostroma után, melyet Kucsuk nagyváradi basa és Apaffy egyesült erővel, de siker nélkül intéztek a vár ellen. A vártól nyugatra táboroztak az oláhok, maga a basa a temető helyén foglalt állást. »Láttuk a bástyákról a törököket, — jegyzi meg Zani, - a mint kiásták a sírköveket, hogy az erdélyiek babonás szokásai szerint a holttestekkel együtt eltemetett pénzeket elrabolják. « »E helyen bástyát emeltek, melybe a tüzérséget helyezték el s ez csakhamar czélba is vette a város házait. Kucsuk vakmerő, de önhitt ember, ki minden tanácsot megvet. Mint néhány fogoly mondja, visszautasította Apaffy tüzérjeit s helyibök ilyesmiben kevésbbé jártas törököket állított, kik szünetlenül puffogattak, mintha ágyuzajjal akarták volna bevenni a várost. Mindez idő alatt Rettani várparancsnok buzgón hozzá látott az erődítésekhez. Egy nap Kucsuk tudatta az ostromlottakkal, hogy a kik elhagyva a keresztény vallást, törökökké akarnak lenni, azoknak jutalmat ad. Néhányan cz átkozott erdélyiek közöl éjnek idején átszök-