Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - Névnélküliek: - Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des Allerhöchsten Hauses. Dreizehnter Band. 602

602 TÖRTÉNETI IRODALOM. műveltség stb. iránt buzgó családot mutathasson be. A régi podmanini Podmanyiczkyak és az űj, most bemutatott család között a megszakadt fonalat ö sem kutatta, s a trencséni híres család történetét adván, Podmanyiczky XIV. Ráfaellel végzi (+ 1558.) s a Korponán 1652-ben éli Gáborral kezdi meg azután a család további történetét, mint a mely Gábor első, biztosan meghatározható őse a Podmanyiczkyakuak. Innen kezdve a család kimagaslóbb tagjainak elég bő életrajzát adja, bár sok helyen egészen b. P. Frigyest czitálja. Mellékletek : a P. család régi és űj genealógiája, a bárói diploma szövege, Podmaniu és Aszód leírása és képe, az aszódi anyakönyvek, végűi Podmanyiczky I. János és neje Osztroluczky Judit arczképei. Nagy szorgalommal egybeállított müvecske, melynek beosztásából következtetni lehet az egész nagy műre is. Kívánatos, hogy e nagy müve is minél előbb jelenjen meg, mert a mint ebből is látható, szerző sem többet, sem kevesebbet nem állít, mint a mi tényleg fel van derítve s pontos adataival a geuealogusokuak nagy szolgálatot tesz. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des Allerhöchsten Kaiserhauses. Herausgegeben unter Leitung des Oberkämmerers seiner kaiserlichen •und königlichen apostolischen May estât Ferdinand Grafen zu Trautmannsdorjf-Weinsberg vom Oberstkämmerer-Amte. Dreizenter Band. Mit 41 Tafeln und 170 Textillustrationen. Wien, 1892. 353 és 319 II. Nagy 4-edr. Ez az évkönyv, is mint a megelőzők, két részből áll : az első értekezéseket, a második mütörténelmi okmányokat s regestákat foglal magában. Első az értekezések közt a Schlossaré, ki a fuldai miniatűr-kéziratot ismerteti : képes versek (carmina figurata) gyűjteményét s összehasonlítás kedvéért nemcsak a bécsi, hanem más codexekből is mutat be facsimilékét. Ugyancsak Schlossar az uralkodó család régiségtárában levő typusokat és bullákat ismerteti s ezek közt I. Maximilian arany bulláját Ursenthaler Ulrichtól, melynek averse a császárt teljes ornatusban, reverse a czímerek közt az ó magyar czímert is feltünteti. A bulla 1518-ból való s köriratán Maximilián magyar-dalmát-horvát királynak is ezímeztetik. Kenner Leone Leoni medaillonjait mutatja be, s ezek közt Mária királynő medaillonját (66.1.) művészi értékű szép kivitellel, mely a királyné jól talált arczképét fiatal korából, 1521-ből ábrázolja. Kiváló érdekű Bocheimtől »Die Zeugbücher des Maximilian I.«, melyben több magyar vonatkozású dolog van. Freisleben följegyzései 1504 — 1508. közt keltek, tulajdonkép két inventariumból állanak, melyek közül az egyik a család birtokában levő olyan hadieszközök összeírása, melyek erődítvényekben vaunak elhelyezve s arról tesznek tanúságot, hogy császári ágyuk nyugat Magyarország több várában voltak elhelyezve egész Egerig (98.1.) A pattantyús könyvek (Zeugbücher) harmadik rajza »Die Ivayserin von kriegische-Weissenburg« régi konstantinápolyi török ágyú rajzát hozza, mely 1460-ban kerülhetett Mátyás király kezébe s Székes-Fehérvár elfoglalásakor 1490. oct. 19-én jutott a Maximilián birtokába s »Türkin« nevet nyert (124.1.) A 27. és 28. lapon