Századok – 1892
II. Könyvismertetések és birálatok - PÓR ANTAL: A soproni kath. parochia és a soproni hitközség története. (Irta Pódafalvi Póda Endre). 582
586 TÖRTÉNETI IRODALOM. meg nem szakították, de gyermekeiket oda küldvén iskolába vagy a mesterségek megtanulására, folyton föntartották, — talált termékeny talajra ; úgy a Luther szelleme csakhamar a germanisatió érdekében működött — szinte a hazaárulásig. Innen magyarázható, hogy a magyar protestánsok legtöbbje nem a Luther, hanem a Kálvin felekezetéhez szegődött ; hogy a kálvinság, mintegy tiltakozásul, magyar vallásnak nevezte magát, valaminthogy gyülekezetei szinte kizárólag mind e napig magyarok, míg a lutheristák nemcsak Erdélyben, hanem (a hol nem pánszlávok) nem ritkán másutt is a németség főtámaszai ; hogy az antireformatió a lutheránusok közt addig sikerült, míg azt a nemzeti genius lengette át, és mihelyt a némát jezsuiták vették kezökbe, pangásnak indult; nem is bírt lábra kapni azóta, mióta bizonyos papi körökben az úgynevezett aulikus (ne mondjuk : hazafiatlan, de gyöngén magyar) szellem fészkelte meg magát. Tudták ezt akkor is nemcsak a magyar hazafiak, de a horvát eredetű trakostyáni Draskovich György győri püspök is tudta ; a miért a német Sopronban az antireformatiót magyar papok által indíttatták meg : Köntös, Sennyei, Káldi, Csekonics, Kéri, Vasvári, Vitnyédi soproni plébánosok, a mint gyorsan, huszonhárom év alatt egymásra következtek. Keserves fáradsággal kellett helyre állítaniok, a mit német elődjeik elrontottak, vagy elrombolni engedtek. A tanács nyilván azt vélhette, hogy az ágostai hitvallásuaknak legkevesebbet árthatnak a magyarok, mint a kik legkisebb hatást gyakorolhatnak a soproni németekre, és midőn e föltevésökben csalódtak, és nemcsak a protestantismust, de ennek alapját a germanismust is veszedelemben látták, ismét német papot választottak : valami Ströbele János, rusti és rákosi plébánost, kit-a város III. Ferdinánd király által is ajánltatott ina gának. Draskovich püspök azonban Strőbelét, mint magyaríd nem tudó papot meg nem erősítette, végre excommunicatióval is fenyegette, ha a soproni plébániáról le nem tesz. Ily szóra Ströbele kisompolygott hazánkból és Ausztriában vállalt lelkészséget. (1638.) 1645-ben újra kezdették e tánczot a soproniak, és Herber Illyés győri kanonokot,ki Mansfeld Fülöp gróf, a győrvári német parancsnok ajánlatával jött, választották meg papjoknak. Öröm olvasni Draskovich leveleit, a mint gyámoltalan német kanonokját az útból kitéríti és Kéri Istvánt, ugyancsak győri kanonokot teszi meg soproni papnak. Ez úton minden erőszakolás nélkül szépen haladt az antireformatió és egyúttal megizmosodott Sopronban a nemzeti szellem, mígnem 1674-ben Kollonich a