Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - III. közl. 560

566 PFICSEVI VISZONYA és Pécs városát s ezt az egész vidéket feldúlták és elpusz­tították. Míg ez az eset történt, Szapolaji János, az erdélyi vajda, egész hadával Szegeden fűtőzött. Ugyanis csak arra várt, hogy Lajos király oda vesszen, hogy ő lehessen a király. Ekkor sere­gétől titokban elment és találkozott a szultánnal s ott megkö­tötte az eblánczot. (E mondás bizonyosan példabeszéd náluk, vagyis : a kinek a kezdete rossz, a vége is rossz.) l) Amint a király felesége, Mária asszony, meghallotta e vereséget, nagyon megzavarodott és megijedt s Budáról elfutva, Pozsonyba ment. Az egész országot oly nagy félelem szállta meg, hogy a nép futott, a merre a szeme látott. Valamennyi vár volt, mind üresen hagyták. Esztergomot is elhagyták. Szerencsére Nagy Báni2) nevű szegény hajdú néhány nyomorult hajdúval jött és a várat birtokába vette. Visegrádot a papok és barátok tárták kezükben. Midőn a padisah Budára jött, a várat üresen találta és mindent fölégetett. Átmenvén a pesti oldalra, az egész Duna­mentét és a pesti oldalt elpusztította. Azután visszament szék­helyére s Magyarországon csak tüzet és füstöt hagyott hátra. 3. Az 1529. évi fényes hadjáratnak fordítása, a hitetlenek törté­netéből. (T. 139.) Istránfy históriájának IX. és X. könyvéből. A pokolra való hitetlenek a felséges padisahnak e fényes hadjáratát a maguk történetében így irták meg, a hogyan kivo­natosan lefordítva ide fölvettem. Jézus születése után 1526. évben a magyar urak kisebb­sége Szapolaji János erdélyi vajdát megválasztotta a budai királyságra; azonban a főurak és a palatinus8 ) nem nyugodván bele, Bécsbe, Ferdinánd királyhoz mentek s meghívták a király­ságra; majd pedig Székes-Fejérvárra hozván, régi szokás szerint megkoronázták. Ferdinánd király pedig János királyt kitúrván Budából, elfoglalta azt. Ferdinánd bécsi király volt s testvére a Német- és Csehország s más keresztyén országok császárának, Károly császárnak és most mind Bécsnek, mind Budának királya lőn. Az erdélyi vajda tehát onnan elfutván, Lengyel­') Ezzel elég furcsán elbánt Pecsevi. Heltainál ez áll : »Úgy lőn szembe a Szolimán császárral és úgy köté meg az eblánczot véle. Kinek az előmente és az hitván vége mint lőtt annak utánna, azt meghalljuk, ha az Isten akarja a krónikának második részében.« 2) Heltainál : Nagy Máté. 3) Pecsevinél is : palatinus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom