Századok – 1892

Értekezések - HUSZKA JÓZSEF: Ornamentikai adatok a magyarok ős-történetéhez. 537

A MAGYAROK ŐS-TÖRTÉNETÉHEZ. 549 lők »in valle kualuz«. — (A Boroksa puszta neve és a Bojta kun vezértől származó (Anonymus szer.) Bruksa nemzetség neve közti összefüggés pedig nagyon feltűnő.) Hogy a székelyeknek mennyi közük volt ezekhez a régi zsidó vallású Kalizokhoz, azt csak a jövő kutatásai fogják földeríteni, ha egyátalán földeríthető. I)e a székely kapuk pálmái eredetének kutatásában elfogadható forrásúi a zsidózó kazárok kínálkoznak, kiknek egy része Kabar néven a beköltöző magyarokhoz csatlakozott. A felvidéken és a dunántúl elszórtan letelepült Kabarokra vezethető volna vissza e szerint a felvidéki vármegyékben és a Dráva táján (Horvátországban) elszórtan jelentkező nagy-kapu is, mely a székelylyel sok tekintetben rokon. A kapuk pálmáját a székelyek mindenesetre kazár összeköttetéseik révén őrizték ezredéven át meg oly hű ősi alakban. Hogy azonban a Kazárok zsidózása következtében került a kapulábakra, azt nem merem állítani. Nincs ugyanis tudomásom róla, hogy Mózes vallása késő kazár megjelenésében a jeruzsálemi templom kapu pálmáját mintegy jelképűi a kapufélfákra előírta volna. Sőt az asszyr Korsabadi és Kujundcsiki paloták semitaságát is kétségessé teszi Mesopotámia ugor-török Akkád népének ősi culturája. Hogy azonban a magyarok a Don és Volga közi tartózkodásuk alatt mindenesetre ezen ősi népek civilisatiójának örököse, a második perzsa-birodalom műveltségi (talán hatalmi) körébe estek : azt tagadni lehetetlen. Legközelebbi végokúi tehát fogadjuk el a Kazárok közvetítette szasszanida kulturát annyival inkább, mivel e kultura nyomai még messze éjszakra követhetők az Urál tövében. Az ősi székely kapu alakja és ornamentumjai következtében ma is álló, létező tanúja nézetem szerint azon, eddig csak sejtett nagyfontosságú művelődéstörténeti ténynek : hogy a helwltözü magyarok egy része, nevezetesen a székelység már az őshazában nem nomád — de fadús vidék letelepült lakója volt. HxJSZKA JÓZSEF.