Századok – 1892

Értekezések - HUSZKA JÓZSEF: Ornamentikai adatok a magyarok ős-történetéhez. 537

A MAGYAROK ŐS-TÖRTÉNETÉHEZ. 547 biró adaton kivül, de ornamentikánk ismeretlen, idegen Európában s így az itt nem fejlődhetett, nem keletkezhetett, azt magával hozta a magyar nemzet, megelőzőleg már Ázsiában gyakorolván, befolyásolva a perzsákat is, vagy tőlük befolyásoltatva. De ruhahimzéseink diszítő alakjai mellett a székely kapuk alaki és szellemi szasszanida rokonságán kívül fel kell még említenem néhány udvarhelymegyei kapu féloszlopának persepolisi jellegét. E féloszlopok tulajdonképi kapitiilje alatt (mely csak a pálmát hordja) a perzsa oszlop sajátos gyaluforgács díszére akadunk. És hogy itt nem kereshetjük a jon-oszlop csigáját, azt több példa gyaluforgács alakja kétségtelenné teszi. Ez a persepolisi reminiscentia minden bizonynyal a második perzsa birodalomból való, melyben az elsőnek oszlopalakjain tovább élt. De ez az achemenida művészi forma késő alakjában, pálmás fejezetével még azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a sémita pálmát nem maguktól az asszyroktól vagy a zsidóktól tanultuk el, hanem közbeesett még az első perzsa-birodalom korszaka is. Vagyis, hogy összeköttetéseinket s vele a székely kapu ősiségét nem vihetjük a K. előtti VII-ik század közepéig (Szin-akhi-irib 704—680-ig uralkodott), hanem be kell érnünk az első perzsa-birodalom nem közvetlen utódjának, a szasszanida királyságnak, a Kr. utáni 4—7 századi időszakával, a mikor is a kapu elfoglalja domináló helyzetét. Hogy hol, mely területen, mily népelemek révén, szóval mily ethnikai hatalmi vagy művelődési alakulások és hatások következményeűl lép föl a magyar és a szasszanida perzsa építészeti, ornamentális, sőt ruházkodási traditiók találkozása ; azt majdan az összes tényezők és mindennemű adatok számbavételével a történetírás még ezután fogja eldönteni. A sémita pálma származására nézve székely kapuinkon azonban nem szűkölködünk néhány tájékoztató adat nélkül. Mivel teljes határozottsággal, relief alakban, a jeruzsálemi templom kapuján lelhető fel pálmánk ; azért nem vélek csalódni, ha egyenesen zsidó befolyásnak tulajdonítom. Hogy az ős hazában a vérrokon, zsidózó kazárok szomszédai voltak őseink, azt krónikáink elég határozottan állítják. Sőt a Hunor- és Magor-féle nőrablási jelenetben a magyarok elég világosan nőágon zsidó vallást követők utódainak mondatnak, A »festum tube« egyenesen zsidó ünnep (melyre