Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - PÓR ANTAL: Chronicon Siculum stb. cura et studio Josephi de Blasiis. 503

496 TÖRTÉNETI IRODALOM. 504 ember az irója, de a Nápoly-városban és vidékén történtekről pontosan van értesülve, és nem egy becses részletet tár fel, melyek eddigi ismereteinket tanulságosan kibővítik. Ami pedig e történeti mű értékét minden más, ez időbeli olasz korirat fölé emeli : liogy benne az események napját gondosan följegyezve találjuk, ami a történet pragmatikájára nem csekély fontosságú előnye. — Szóval : a szóbanforgó Chronicon Siculum Gravinát, a dubnici krónikát, a küküllei fó'esperes följegyzéseit, a két Yillanit (Giovannit és Matteot) szerencsésen kiegészíti. Aki tebát Endre berezeg viselt dolgai, Nagy-Lajos nápolyi hadjárata és Kis-Károly története iránt érdeklődik, az imént kiadott Chronicont szívesen üdvözlendi. Hogy a mondottakra nézve néhány példával szolgáljunk : belőle értesülünk, hogy Pipino Giovannit, Altamura palatínusát és testvéreit, kiket néhai Róbert király hűtlenségök miatt Capuában elzáratott, Endre berezeg bocsájtotta 1344. julius 23-án szabadon Colonna bíborosnak Petrarca által előadott kérésére. Hogy Endre herczeget szeptember 18-án (helyesebben 19-e első órájában) gyilkolták meg, tudtuk; dehogy 20-án már eltemették, most halljuk teljes biztossággal először, valamint azt is, hogy Endre egyik gyilkosát, Artus Tamást ugyané napon tenallálták, azaz tüzes vasfogókkal tépték szét, míg a többiekre csak a következő 1346. év márcz. 6., 9., aug. 2., 7. és 1347. decz. 29-én került a sor. Károly Martéiról, Endre fiáról úgy értesülünk, hogy 1345. decz. 25-én született, és másnap tartotta a keresztvízre a cavailloni püspök, Johanna kanczellárja a pápa képviseletében; hogy 1347. julius 18-án ünnepélyesen eljegyezték vele Johannát, Durazzói Károly herczeg leányát; hogy a Castello deirUovoban volt elhelyezve, egyik De Beaux volt udvarmestere, mígnem 1348. januárius 18-án átvette Pomázi Cikó. Nagy-Lajos január 27-én látogatta meg először a gyermeket, és februárius 2-án küldötte Magyarországba, hol (de ezt már János barát dubnici krónikájából tudjuk) junius 19-én meghalt és eltemettetett Székesfehérvárt. Világot vet Nagy-Lajos király készülődésére, hogy a nápolyi nép 1347. februárius 25-én föllázadtérdekében. Johanna nápolyi királynő második házasságának zavart fázisai szintén világot nyernek e koriratból még azok után is, miket Gravinából és az Anjoukori diplomacziai Emlékekből máig is tudtunk. Lajos királyunk itinerariuma ugyancsak sok új adattal bővül, míg a régiebbek kijavíthatok. így: 1348. januarius 11-én érkezett Beneventbe; januárius 15-én távozott Johanna Nápolyból; januárius 18-án követte őt férje, miután megérté, hogy az előtte való napon Lajos Aversába bevonult. Januárius 19-én jöttek