Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - E. P.: Kardos Albert; A magyar szépirodalom története. 496

496 TÖRTÉNETI IRODALOM. 497 évet, a legrövidebbet szánja, bol a fiukat inkább a jövő, mint a jelen foglalja el. S az élet, mely nálunk alig érett meg arra, liogy tovább tanulásra, tovább képzésre szoktassa az embereket, nem siet ezt a hézagot betölteni. Szomorú, de való, hogy a mindennapi életben az irodalmi ismeretek fölötte kis körre vannak szorítva, s még abból is a nagyobb részt a modern irodalomra kell számítanunk. Pedig alig lehetne elképzelni, hogy valaki az irodalomtörténetnek nemesítő hatását, a nemzeti érzést és jellemet ápoló voltát kétségbevonná, hogy valaki nem tudná jobban élvezni egy megbízható kalauzzal kezében a letűnt idők íróit és költőit, s mindezek után alig lehet kétségbevonni, hogy az irodalomtörténeti ismeretek terjedésének nemzeti hivatása van. Örülnünk kell hát, ha már teljes és díszes irodalom-történetet még nem tudunk a közönség kezébe adni, a szépirodalom múltjának ismertetését már kézbe adhattuk. E mű néhány évvel ezelőtt készült s franczia nyelven, a Gazette de Hongrie hasábjain jelent meg, mint hosszasabban folyó czikksorozat. Eredetének e titkát még ma is elárulja, habár azóta átdolgozáson ment is keresztül ; elárulja néhány helyütt a franczia irodalomba vágó párhuzamaival és vonatkozásaival ; elárulja azzal, hogy előttünk ismertebb részleteket is bővebben tárgyal, mit bizonyára helyesen tett a franczia olvasók kedvéért. A kötet föladatának csupán felerészét oldja meg : ismerteti a magyar szépirodalom múltját első megjelenésének gyéren mutatkozó nyomaitól egészen a nyelvújítás befejezéseig. Szerző igéri a második részt, melyben legújabb korunk irodalmi mozgalmait fogja ismertetni, úgy, hogy majdnem napjainkig : egészen Arany János haláláig fog kiterjeszkedni. Legyen ez az ígéret kötelező rá. Kardos müve általában a mai tudomány színvonalán áll, e szerint tehát, mint népszerűsítő könyv, e legelső feladatnak jól megfelelt. Legyen szabad azonban megjegyeznem, hogy szerettem volna anyagát egyenletesebben beosztva látni. — Irodalmunk középkora s a reformácziónak első fele, azután a kurucz világ és a XVIII. század sülyedési időszaka Toldy óta is meglehetősen mostoha mellőzésben részesült az irodalom-történetirás részéről, így ezek a korok nemcsak a fiatalság, hanem a közönség előtt is bővebben volnának ismertetendők, nem azért, mintha nagy alakok és kiváló alkotások egész serege díszesítené e sorokat s irodalmunkat, hanem azért, mert általok elevenen meg lehet rajzolni a hanyatlás szomorú képét, melyet a parlagon hagyott nemzeti szellem elernyedésének kell betudnunk. S miként embert is a balsors próbál meg, nemzetet is a szerencsétlenség tűzpróbája edz meg, s irodalmat és szellemi erőt is a hanyatlás, a sülyedés által feltűnő ellentét magyaráz legjobban. SZÁZADOK. 1892. VI. FÜZET. 34