Századok – 1892
Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - II. közl. 476
480 PECSEVI VISZONYA rez tudomást, a kik az illető eseményben részt vettek. Az általa kútfőkiil használt könyvek legnagyobb részben természetesen az előbbi török historikusok művei, de ezek mellett használt keresztyén, illetőleg magyar és latin nyelvű történeti munkákat is. Török forrásait munkája elején maga sorolja fel, melyek a következők : Dselálzáde Musztafa nisándsi, továbbá Dselálzáde Szálih efendi, azután Ramazánzáde nisándsi, Ali efendi, Haszánbégzáde, Hadidi és Kjátib Mohammed efendi művei. De ezeken kivül használt még néhány más forrást is, így pl. Szulejmán egyptomi helytartónak 1538-i indiai hadjáratára vonatkozólag egy névtelen szerzőtől eredő művet; az az 1554-ki dunántúli portyázásra vonatkozólag pedig a görösgáli kádinak Tinódi modorában készített históriás énekét, stb. Minden alkalommal megnevezi azt az embert, a kinek szájából hallotta az ő kora előtt történt, vagy a korabeli dolgokat. Ezek közé tartozik apja és nagybátyja; továbbá SejkhÁli Dede, Szulejmán szigetvári tiirbéjének őre, a ki maga is Szigetváron van eltemetve ; Terjáki Haszán pasa, 20 évnél tovább szigetvári, majd kanizsai bég ; Kara Ali bég előbb székes-fejérvári azután esztergomi bég; Khizr pasa 1542-ben kösztendili szandsákbég ; Hamza aga, 1551-ben Khádim Ali budai pasának csausbasija, később pécsi záim ; Alikhán, egy dobrudsai városnak kádija; Khalilpasa, temesvári béglerbég; Oszmán aga, 1641-ben Budán járt kapudsi-basi stb. Munkájának megalkotásában s a tárgyalt események előadásában a pragmatikai, vagyis oknyomozó módszert alkalmazza, úgy hogy még Hammer sem tévedt akkor, mikor azt írta művéről, hogy az »eine vortreffliche pragmatische Geschichte.«1) Továbbá nem egy helyen mutatja meg, hogy kritikával használta a kútfőket s megválogatta embereit, a kiknek szóbeli közlésére támaszkodott. Leggyakrabban idézett forrása Dselálzáde »Tabakat-ül-memálik ve deredsát-ül-meszálik« cz. műve, de tévednénk, ha azt hinnők, hogy azért ennek szavait vakon hiszi ; mert pl. ott is, a hol Szulejmán pasa egyptomi helytartónak 1538-ki indiai hadjáratát beszéli el, szemére veti üselálzádénak, hogy itt sem a valóságnak megfelelően irta le az eseményt ; ő tehát e hadjáratra vonatkozólag egy másik forrásnak ad előnyt, mely szemtanútól származik. Kritizálja továbbá az intéző egyéneket s a török kormány intézkedéseit is, a mi elég fényes bizonyítéka úgy őszinteségének, mint igazságszeretetének. így pl. az 1594-ki hadjárat és Győr elfoglalásának elbeszélése után külön czikket szentel az akkori ') Geschichte des Osman. Reiches, II. 4. lap.