Századok – 1892

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Csongrádvármegye főispánjai - III. közl. 457

464 ZSILINSZKY MIHÁLY. időben tartsanak ; bogy a tisztviselők kötelességeik teljesítését el ne mulasszák, a köznépet ne nyomják, saját czéljaikra munkával ne terheljék, magokat ajándékok által megvesztegetni ne engedjék; az adókivetéseket igazságosan tegyék, a kiadásokról és bevételekről szóló évi jelentéseket előterjesszék ; az adó nyilvános közgyűléseken vettessék ki, s ne titokban a birtokosság tudta nélkül ; hogy a hadi adó a megyék és városok adójával ne együtt, hanem külön szedessék be és külön kezeltessék ; hogy a vármegyék pénztárnokai rendes számadásokat vezessenek s ezeket a közgyűléseken felülvizsgálják. Ha a vármegyék vagy azoknak pénztárnokai az adóból befolyt pénzt elköltenék, vagy a számadást be nem adnák, az összeg háromszorosában marasztaltassanak el. A törvények és kir. rendeletek pontosan végrehajtassanak s a csökönyös vagy hanyag törvényhatóságokat a királynak feljelentse s a baj orvoslására nézve véleményt adjon.1) Ezen életrevaló utasításnak azonban megvolt azon hiánya, hogy a helytartótanács nem parancsolhatott a főispánoknak és a vármegyéknek ; nem volt fegyelmi joga, s így nem kényszeríthette őket a rendeletek végrehajtására. Csak jelentéseket kért a megyéktől s azokat a király elé terjesztette, a ki viszont kiadta neki rendeleteit. A király tehát korlátlanul kormányozta Magyarországot az ő kir. helytartótanácsa által. Csongrádvármegye jegyzőkönyvei azt bizonyítják, hogy minden intézkedés Bécsből jött a királytól és hogy a vármegye minden intézkedésnek feltétlenül engedelmeskedett. Jellemző, s éppen nem véletlenség, hogy az 1723. okt. 6-kán tartott első közgyűlés első tárgyalási pontja a katonai adó behajtásáról szól. Ez volt a kormánynak legsürgősebb dolga, mely majdnem minden közgyűlésen előfordult, és pedig a katona-beszállásolással, élelmezéssel és a vármunkára való kihajtással együtt. Néha a szegedi, máskor a nagyváradi várhoz kellett ingyen szolgálatot adni. Ez annál keservesebb helyzet volt, mivel az illető katonai hatóságok nagyon erőszakosak voltak. Még a megyei tisztviselőket is fogságra merték vetni. Kollonics Adám főispán szívén viselte a nép baját. Az őt helyettesítő alispánnak rendesen megírta, hogy a közigazgatás és a törvénykezés terén a közjó érdekében, különösen pedig a nép érdekében mindent tegyen meg. Talán ezen jóindulata indította a vármegye rendeit arra, hogy nejének 1724-ik »titulo honorari« tizenkét tehenet és egy bikát küldöttek fel Pozsonyba ! Az ipar és kereskedelem előmozdítása ügyében a helytartó') Instruct» pro Consilio nostro R. L. Az orsz. levéltárban.