Századok – 1892

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Csongrádvármegye főispánjai - III. közl. 457

460 ZSILINSZKY MIHÁLY. Ezek az illető hivatalokra az 1548 : 70. t.-cz. értelmében az egész megyének egyetértésével választassanak.«1) Ezen rendelkezések alapján országszerte megindult a szervezkedés munkája. Kineveztettek a főispánok, s megválasztattak a tisztviselők. Csongrádvármegye főispánjává a komáromi születésű gróf Kollonics Ádám koronaőr neveztetett ki.2

) Mint katona résztvett az 1704-iki nagyszombati csatában. Daczára annak, hogy az ügynevezett császári párthoz tartozott, jó magyar ember volt. Sokat levelezett gr. Erdődy Györgygyei, s a magyar nemzetről szólva, mindig melegséggel és önérzettel irt. Neki magának nem volt Csongrádban semminemű birtoka ; de annál több volt sógorának, a szathmári békekötés egyik főlétrehozójának, t. i. gr. Károlyi Sándornak, aki kétségen kiviil befolyt annak kineveztetésére is. Ez a hatalmas főúr évtizedeken át döntő befolyást gyakorolt Csongrádvármegye sorsára. Nemcsak azért, mert a megyebeli községek legnagyobb része az ő tulajdonát képezte, hanem különösen azért, mert fényes katonai múltja és rendíthetlen hazafisága által egyénileg is tekintélyes férfiú volt. A főispánná kinevezett gr. Kollonics A dám a fentebb idézett törvény értelmében a vármegyében tartozott volna lakni. Itt helyben kellett volna szerveznie, sőt újjáteremtenie ezt a törökpusztította vármegyét. Ebben azonban sok körülmény akadályozta. Mint koronaőr kénytelen volt állandóan Bécsben és Pozsonyban tartózkodni. Ezt a törvény is megengedte; mert világosan ki volt kötve, hogy azon főispánok, kik »a király és ország közszolgálatai miatt gátoltatnának« a vármegyében való állandó lakásban, másutt is lakhatnak. A vármegyében való állandó lakásnak más akadálya is volt ; t. i. nem volt olyan középület, melyben a főispán rangjához és méltóságához képest illően lakhatott volna; sőt nem volta megyei gyűlések tartására alkalmas helyiség sem. Gr. Károlyi Sándor e bajon az által akart segíteni, hogy Szegváron lévő díszes emeletes kastélyát, mely valaha gr. Bercsényi Miklósé volt, felajánlotta a vármegyének, természetesen ügy, hogy a rendbehozására szükséges költségek viseléséhez a vármegye is hozzájáruljon. Egyik levelében, melyben többek között szemrehányást tett az épületre tett sok haszontalan költség miatt, kijelenté, »hogy az épületet nem haszonért, hanem a vármegye és méltóságos főispánja becsületéért és commoditására projectálta és offerálta«. >) Corpus Juris 1723 : 56 — 58. t.-cz. !) V. ö. 1715 : 38. t.-cz.