Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - MANGOLD LAJOS: Anglia történeti irodalma az utóbbi években. 415

TÖRTÉNETI IRODALOM. 421 A hódításra vonatkozólag az utolsó évtized folyamában Angliában mindinkább a kelta autochton nézet kerekedett felül, melynek követői az angolszász hódítás következményeit végtelen csekélynek mondták és az angol nyelvet és jogot jóformán tiszta kelta eredetűnek hirdették. Freemann, kit ez iskola, mint a »germán származás« feltalálóját és védelmezőjét, számtalanszor megtámadott, végre feleletre méltatta türelmetlen támadóit.1) Megadja a kelta elemnek, a mi a kelta elemé, és a germán befolyásnak, a mi ezé. Anglia délkeleti részeiben ez utóbbi volt túlsúlyban, míg amaz a nyugati vidékekben birta támaszát. A germán elem befolyását azonban Freemann most is tagadhatatlanul nagyobbnak mondja, mint amazét. Végül pedig élesen rámutat arra a nagy különbségre, mely Galliának és Britanniának a germánok által történt elfoglalása között felismerhető. Amott a legyőzöttek olvasztották magukba a győzőket, emitt megfordított processussal állunk szemben. Howorth ama nézet mellett tör lándzsát,2) hogy Hengist és Horsa igazán történelmi személyiségek. A kútfötanulmányok közül Birch dolgozata érdemel említést, A reánk maradt egyetlen másolat ugyan, mely Harold életrajzát tartalmazza, csak 1300 körül jegyeztetett fel, maga az eredeti azonban már 1177 körül kelt. A »Vita Haroldi« szerzője szintén hisz ama mesében, hogy hőse nem esett el a csatatéren, hanem mint agg remete, természetes halállal múlt ki, hasonlóan ama tradiczióhoz, mely Salamon királyról és V. Henrik német császárról keringett.8) Az utóbbi dolgozat átvezet bennünket a normannok betöréseinek történetéhez. E szakasz keretébe esik Du Chaillu, az ismeretes Afrika-utazónak gyönyörű képekkel díszített régészeti műve,4) melynek azonban Angliára vonatkozó része valóságos torzképe az igazi angol történetnek. Néhány megjegyzés mindazonáltal figyelmet érdemel. Ama tény felderítésére pld., hogy Norvégiában sokkal több kard-leletre bukkantak idáig, mint Angliában, a szerző azt a magyarázatot koczkáztatja, hogy Norvégiában sokkal hosszabb időig temették el a holtakat pogány szokás szerint, kardjaikkal együtt, mint Angliában, hol a kardok az örökösökre szálltak. — A »wiking« szót rendesen a friezlandi szigeteken a mai napig használt »vic« ') A felelet megjelent a »Four Oxford Lectures «-ben. (1885.) »Teutonic Conquest in Gaul and Britain«. *) Hoivorth, Transactions of the royal historic society. New series. (II. köt. 1884.) 3) Birch IV., Vita Haroldi. The romance of the life of Harold king in England. (1885.) ') Du Chaillu, The Viking age. (2 kötet 1889. 1366 ábrával.)