Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - FRAKNÓI VILMOS: A római-porosz történeti intézet legújabb kiadványa. 411

412 TÖRTÉNETI IRODALOM. säckert választotta meg ; az utolsónak halála után helyét Lenz foglalta el. A római intézet első titkárává dr. Schottmüller, s mikor ez (1890.) a porosz közoktatási ministeriumba osztályfőnöknek hívatott meg, dr. Quidde tanár neveztetett ki. A berlini bizottság a római kutatásokat : a Hohenzollernházból származott első brandenburgi választófejedelmek korára, tehát a XV. századra irányozta. De miután csakhamar arról győződtek meg, hogy ezen irányban a vatikáni levéltár anyagkészlete jelentékeny történeti értékűnek nem tekinthető, az eredeti tervet elejtették, és a XVI. századbeli diplomatiai irományokra irányozták a figyelmet. Abban történt megállapodás,hogy a németországi nuntiusok jelentéseit a reformatio korából, 1519-től kezdve, fogja a római intézet közrebocsátani. Ezen határozat is lényegesen módosíttatott. A kiindulási pont 1519-ről 1533-ra vitetett át, azon oknál íogva, inert a nuntiusi irományok teljesen összefüggő sorozata csak az utóbbi esztendővel veszi kezdetét. De ezen a téren a porosz intézet conflictusba jött az osztrák történeti intézettel, mely szintén fölhagyván a XIV. és XV. századbeli megkezdett munkálatokkal, a németországi nuntiusi jelentések közzétételének tervét karolta föl. Hosszas tárgyalások után a két intézet egyesült a közösen választott feladat megoldására, oly módon, hogy egyidejűleg három osztályban induljon meg a nuntiusi jelentések kiadása. Az első az 1533 —1559, a második az 1560—1572, a harmadik az 1573 —1585 évkort foglalná magában. Az első és harmadik a porosz, a második az osztrák intézetnek jutott. Ezen megállapodást talán nem illenék kritika tárgyává tenni. Minden nemzet, minden intézet maga a legilletékesebb annak megítélésére, hogy rá nézve, saját czéljainak szempontjából, milyen feladat a legsürgősebb és legfontosabb. Mindazáltal feltűnő, hogy sem a porosz, sem az osztrák intézet nem talált méltó munkatért a vatikáni levéltárnak azon részében, mely a XVI. századot megelőző időkből maradott fönn. És ha a németországi nuntiusok jelentéseinek közzétételére óhajtott is a két intézet szorítkozni, — kívánatos lett volna az 1533-ik évet megelőző kort szintén bevonni a munkakörbe ; tudvalevő dolog lévén, hogy a XV. század közepétől kezdve jelentékeny számú és értékű ilyen jelentések maradtak fönn. Egyébiránt habár a két intézettől felkarolt munkatervet túlságosan szerénynek tartjuk, és a két hatalmas német állam történettudósaitól magasabb czélok kitűzését vártuk : készséggel