Századok – 1892

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Pecsevi a magyar történetiráshoz - I. közl. 395

410 PECSEVI VISZONYA A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSHOZ. gon maradt s valószínűleg Budán tartózkodott mint mukábeledsi, — legalább ilyenfélét következtethetünk azokból, a miket az 1612. és 1613. években ír magára vonatkozólag. Bethlen Gáborról beszélvén, többek közt elmondja róla, hogy 1021-ben, vagyis 1612-ben Konstantinápolyim ment, azután így folytatja: »Csekélységem és Iszkender pasa — ki akkor még Terjáki Haszán pasa kiajája volt — a bécsi követtel, az arabúi és persául beszélő Nikron-mú ') Konstantinápolyba mentünk. Naszúh pasa2

) Iszkender pasának Kanizsa ejáletét adta. Ekkor 8

) a nevezett Bethlennek Iszkender pasa lőn közbenjárója Naszúli pasánál és kieszközölte, hogy az erdélyi »deli kir ál« 4

) megbuktatására készületeket tegyen és sereget gyűjtsön más ürügy alatt. (II. 350.) Mikor aztán a következő 1613. évben Iszkender pasa — már most mint kanizsai bég — a moldvai és oláh vajdákkal, meg Sahingiráj tatár seregével Erdélybe ment, hogy Bethlent a fejedelmi székre emelje : Pecsevi akkor Budán maradt s a várnak több részét kijavíttatta. (II. 350.) Miután elbeszéli Bethlennek török segítséggel viselt háborúit,ezt mondja: »Haszontalanságokat fecsegő szájából többször hallottam e szavakat: »Az én szövetkezésemnek oka nem az, mintha én az iszlámnak és híveinek barátja volnék ; hanem az, hogy ha ellenséges lábon álltam volna a müzülmánokkal, nagyon megbánhattam — süt kárát is vallottam volna.« Ez a nyilatkozat bizonyítja, hogy a gyaurok ellenségei az iszlámnak s hogy közülök még azok sem óhajtják a müzülmánok diadalát, a kik legbarátságosabbaknak mutatják magokat. (II. 358.) Pecsevi tehát, mint e szavai is elárulják, egészen tisztában volt azzal, hogy hogyan kell megitélni a magyar nemzetnek azt a;i

felét, mely a német párttal szemben állva, a törökhez szított. 0 átlátott a szitán ; tudta, hogy az nem szívből, csak színből történt. Innentől fogva ismét nem beszél magáról Pecsevi egészen 1622-ig. Ebben az esztendőben pedig Konstantinápolyban volt és mint szemtanú beszéli el a janicsárok és szpáhik zendülését, a mikor letették és megfojtották II. Oszmán szultánt s utódává I. Musztafát kiáltották ki. (II. 380—388.) THÚRY JÓZSEF. ') A génuai Negroni Endre, kit II. Mátyás 1612 közepén küldött a portára. 2) Az akkori nagyvezír. 8) T. i. mikor ők és Bethlen Konstantinápolyban voltak. ') Bolondos király, azaz Báthory Gábor.