Századok – 1892

Értekezések - JAKAB ELEK: Magyar-lengyel unitárius érintkezések. - II. közl. 375

A XVI — XVII. SZÁZADBAN. 393 Izabella királynét már csak mint özvegyet ismerte meg Erdély. A magyarok Erzsébetnek hívták, sorsa részvétöket, királynői méltósága hódoló tiszteletöket birta, mit ő bizalmával viszonzott. Érzékeny kedélyűnek irják a krónikások, de aki a csapásokat nemesen viselte. Grondszky Sámuel, lengyel történetíró kézirati művében ezt írja róla : »Kitűnő, élénk elméjű, férfias gondolkozású és itéletű nő, a ki mind erkölcsének méltósága, mind olasz nyájassággal egyesült lengyel szépsége által mindenki előtt szeretetre méltó volt.« 1

) A fiára való gyöngéd gondoskodás és uralkodói tiszte teljesítése után ima és olvasás, komornái — akkori időben szolgáló leányai — társasága töltötte be üres idejét. Jellemző, hogy ezeknek férjhez adásában különös örömet talált. Tinódi Sebestyén ily esetekként jegyezte föl a Korlatovichét és Mineronna asszonyét. Br. Kemény Zsigmond krónikák alapján a királynénak szintén ezt tanúsító mondást tulajdonít. Tinódi így adja elé az elsőt : lm az barát vivé asszonyt Beszterczébe, Sokan csonkulának, halának nagy dérbe, Onnat Kolozsvárba harmadnap vivé be — Nem gyűlésbe, hanem Korlatovith menyegzűjébe. A másodikról írja: Nagy pompában menyegző lőn Monostorban Másodnap királyné asszon Kolosvárban Mineronna asszonyt elházasításban Zborniczki Miklósnak adá törvényházasságban.®) A harmadik, akár krónikásé, akár a regényköltőé, a királyné jellemének ez oldalát világítja meg. »Mikor a királyné — így szól az író — immár Erdélyből elindult, s udvarhölgyeit hitök és esküik alól fölmentve, tőlük elbúcsúzott, azzal vigasztalta őket : ne búsuljanak, ezentúl úgy sem lesz, a kikhez őket kiházasítsa.« 3) Ez a királyné királyi szivét, sok nyelv tudása éles felfogását s népei szeretését mutatja, mert Bethlen szerint a lengyelen kiviil tudott olaszul, magyarul, németül és latinul.4) Utóbbit a latin hivatalos levelezésért kellett elsajátítania, a többit országa különböző népeiért, a melyeknek panaszait ]) Hist. Eccl. sat. L. 1. V. 1. 700. 1. Samuel Grondzki de Grondi, nobilis Poloni : Epitomae praecipuarum Berum ab ínfelioi clade Moliacsiana sen ab ao 1526. usque Annum 1663. in Ung. et Transsilv. gestarum. Gróf Kemény József ily czíniű gyűjteményében : Collect. Minor. MSS. Hist. 4. I. köt. Az erd. orsz. Múzeumban. •) Tinódi S. Verses krónikája 16. 1. a) Zord idő. sat. Regény Kemény Zsigmondtól. 295. 1. ') Wolfyaniji Bethlen Hist, de Rebus Transsilvanicis sat. I. k. 627. 1.