Századok – 1892
Értekezések - JAKAB ELEK: Magyar-lengyel unitárius érintkezések. - II. közl. 375
388 MAGYAR-LENGYEL, UNITÁRIUS ÉRINTKEZÉSEK A lengyel száműzöttek megtelepedése nem volt csak Kolozsvárra és Bethlenre szorítva, r voltak közülök Árkoson, például a Pilbarth-ok, B.-Hunyadon, Ádámoson a Kis-Küküllő mellett, utóbbi helyen a magyarokkal egy templomba jártak. Az 1696-ik jun. 14-ki kolozsvári főtanácsban az ottani lengyel atyafiakról azon végzés hozatott, hogy az egyházi szolgák fizetését adják meg, a papnak egy, az iskola rectorának fél magyar forintot. Némely más magyar eklézsiákban lakók külön gyűléseket akartak alkotni és a magyarokétól a keresztséget és uri vacsorát illetőleg különböző szertartást behozni, ami hogy sem a lengyel atyafiak gyülekezésének, sem a bevett unitárius vallásnak ártalmára ne legyen, a Háromszéken Bölönben 1698. jun. 1. tartott zsinaton megtiltatott. A végzés így szól : »Bizonyosan tapasztaltatván, hogy a lengyel atyafiak közül némelyek szent vallásunk szokásától különböző szertartást akarnak követni, sőt a keresztség és uri vacsora dolgában követtek is némely eklézsiákban, a miből megbotránkozás következett; azért végeztetett a szent Consistoriumban, hogy mostantól fogva különös egybegyűlésök (Gonventus) ne legyen, hanem járjanak azon eklézsia magyar templomába, a melynek falujában laknak és tartsanak szép egyezséget az eklézsiákkal, amit ha nem cselekesznek, s viszályt és szakadást támasztanak, azonnal az eklézsiától elszakíttassanak, keresztséget kövessenek és az uri vacsorával éljenek eklézsiáink szokása szerint.« E határozat után a lengyeleknek a kolozsvárin és bethlenin kívül egy külön vallásos gyülekezetük sem volt.1) Hatodik lengyel pap volt Geyzanovits János, a ki Bethlenből hozatott — a mint volt érintve — Kolozsvárra Zágorskinak Erdélyből elköltözése után; Bethlenben 1692 óta szolgált, a mely évben a szent-péteri zsinaton felszenteltetvén, ki is neveztetett. Kolozsváratt csak két évig volt, meghalt 1710. hátrahagyva nagynevű fiát, ifj. Geyzanovits Jánost, a ki midőn a kolozsvári iskolában a kis tanulók (Parvista) tanítója volt, elháríttatván azon akadály, hogy ő születésérc nézve lengyel, polgári állására nézve a szász eklézsia polgára, 1720. jun. 10. a püspök, Almási Gergely Mihály, Pálffy Zsigmond és Pákei János prédikátorok jelenlétében, (Szent-Ábrahámi Mihály tanár nem volt Kolozsváratt,) az iskola meggyökerezett régi szokása mellőzésével, annak főnökévé választatott, a mit az ékesszólás tudományának tanításával együtt 6 évig dicséretesen vitt, s 1726. márcz. 27. a gyülekezettől elbúcsúzván, külföldi egyetemekre ment, a honnan ismeretekkel meggazdagodva, 1731. tért vissza, s márcz. 31. a lectorságba beigtattatott, beköszöntő beszédét a tudományokról >) História Eccl. sat. Lit). 2. Vol. 2. 232. 1.
