Századok – 1892
Értekezések - JAKAB ELEK: Magyar-lengyel unitárius érintkezések. - II. közl. 375
380 MAGYAR-LENGYEL, UNITÁRIUS ÉRINTKEZÉSEK Az Erdélybe érkezettek sorsát megemlíti röviden Lubieniecius,1 ) de részletesen s hitelesen adja elő az 1661. márcz. 15-én Kolozsváratt tartott unitárius zsinati főtanácsnak a köri esperesekhez intézett ama körlevele, melyben az egyházak híveit segélyadásra hívta fel »Ezeken kivül — így hangzik a körlevél — még egy dologról kell Írnunk. Nem lesz titok előttetek, hogy a mi kedves lengyel atyánkfiai, nem bűn és vétek miatt, de az általuk vallott isteni igazságért hazájukból száműzve, javaik nagy veszélyével sőt elpusztulásával különböző országokba menekültek. Nem kis részök hallván a mi lelkiismereti szabadságunk hírét, melyet ez országban Isten kegyelméből élvezünk, hozzánk jőni szándékozva, Máramarosba érkezett, s mielőtt az akkori erdélyi fejedelemtől a ki Kemény János volt — és országtól szabad bemenetelt nyertek volna, kevés ideig ott tartózkodtak, sokan — a kik közt tisztes úrnők s szemérmes szüzek is voltak — csaknem minden javaktól és ruháiktól, a testöket fedő ingig, megfosztattak s kiraboltattak. Ezek nagyobb része a mi legkegyelmesebb fejedelmünk engedélyekövetkeztében2) Isten kegyelme által segítve, hozzánk megérkezett, s mi eddig gyenge állapotunk szerint, a melybe ezernyi szomorú esemény, városunknak vadul dühöngő tűz által elpusztulása, mind az egész országnak, mind különösen Kolozsvárnak a törökök és tatárok által két ízben kegyetlen megsarczoltatása és kipusztulása miatt jutottunk, őket tápláltuk, de jövőre nézve tartunk tőle, nehogy keresztényi kötelességünk szerént szükségükén segítni képesek ne legyünk. Kérünk azért titeket s általatok egyházunk minden lelkészét, hogy hallgatóikat nyilvánosan és közönségesen, á patronusokat személyenként kérjék meg és buzdítsák, hogy Krisztus e beteg tagjainak, a kinek ők is tagjai közé számítják magukat, segélyökkel és gyámolításukkal, atyafiúi szeretetüknél és keresztény kötelességüknél fogva szolgálatukra lenni legyenek szivesek, meg fogván érette nyerni mind ez időbeli, mind a jövendő örök jutalmat. S ezt tegyétek — így végződik a körlevél — ápril 7-ki zsinatunk előtt, hogy akkor megtudhassuk, mindenik eklézsiától mit remélhetünk. A mindenható Isten adja, hogy ti mindnyájan egyenként azon gyűlésbe egésségben és épen megjelenhessetek, s velünk eklézsiánk javáról hasznosan és az Isten dicsősége növekedésével tanácskozhassunk. Aláírva: A kolozsvári unitárius egyházi tanács polgárai, Krisztusban szerető atyátokfiai « 3) ') Stanislai Lubieniecii História Reform. Polonieae sat. 298. 1. 2) A fejed. 1661. jan. 16. Szászsebesen költ védlevele látható Kolozsvár Története II—IH. Oklevéltár kötete 375—76. lapjain. s) Histor. Ecclesiast. sat. Lib. IT. Volum. 2. 222-23. 11.
