Századok – 1892

III. Tárcza - Önálló czikkek - Bodnár Zsigmond. Dr. Váczy János birálatára. 351

TÁRCZA. I)R. VÁCZY JÁNOS BÍRÁLATÁRA. A »Századok« márcziusi füzetében dr. Váczy János bírálja munkámat. A mi a bölcsészeti részt illeti, az nagyon homályos s úgy látszik, távolról sem értette meg. Nem csak nekem, hanem önmagának is többször ellenmond. Ezekről azonban nem óhajtok szólani. Lapokra terjedő bölcseleti fejtegetés talán a t. olvasónak serfi tetszenék. De annál fontosabb a kérdés történeti oldala. Ez kiválóan érdekli e folyóirat t. olvasóit, azért legyen szabad röviden helyreigazítnom a biráló megjegyzéseit. Tájékozásúl, mert Váczy sem olvasta ki müvemből, pedig megtalálhatta volna, ide irom, hogy nemzeti eszme alatt valamely népnek összes érzése és gondolkozása módját, történetét, vallását, szokásait, művészetét, nyelvét, irodalmát értem. Ez támad fel a romboló és építő új eszme ellen. Váczy »nem tudja, hogy éppen a nemzeti eszme, a fentartó idea lépett volna fel ellene« (24 7. 1.) t. i. a reformatio ellen. Azt hiszi, hogy a »reformatio a nemzeti eszme szolgálatába szegődött«. Ez érthetetlen beszéd. A nemzeti eszme támadt fel a reformatio ellen, azért tért vissza Európa nagyobb része a katholikus vallásra, visszahozta a tekintély, a rend, a középkori vallásos eszme nagy részét. De mindet nem teremthette újra, mert a nova idea egy része gyökeret vert a keblekben. A XVIII. század új eszméje, az illuminatismus vagy felvilágosodás után a protestantismus már mint a nemzeti eszme második képviselője lépett föl a felvilágosodás eszméje ellen. A katholicismusé volt ugyan az elsőség, azért a jelen század elején is sokan tértek a katholiku3 hitre, azonban a protestáns orthodoxia is hatalmas vala. A mostani reactio idején is a katholicismus viszi a vezérszerepet, de már az unitáriusok iránt is apadt a régi bizalmatlanság, noha Debreczen még mindig tiltakozik ellenök ; sőt akárhányan szívesen látják e nemzeti eszmében a magyar nyelvű zsidókat is, habár a nagy tömeg nem fogadja be őket. A két eszme összeütközésének legvilágosabb jele a forradalom, mint például 1789-ben és 1848-ban. A harcz azonban jóval előbb kezdődik és későbben végződik. A mostani reactio erős nyomaira 1840 körül