Századok – 1892

III. Tárcza - Önálló czikkek - Bodnár Zsigmond. Dr. Váczy János birálatára. 351

TÁRCZA. I)R. VÁCZY JÁNOS BÍRÁLATÁRA. A »Századok« márcziusi füzetében dr. Váczy János bírálja mun­kámat. A mi a bölcsészeti részt illeti, az nagyon homályos s úgy látszik, távolról sem értette meg. Nem csak nekem, hanem önmagának is több­ször ellenmond. Ezekről azonban nem óhajtok szólani. Lapokra terjedő bölcseleti fejtegetés talán a t. olvasónak serfi tetszenék. De annál fonto­sabb a kérdés történeti oldala. Ez kiválóan érdekli e folyóirat t. olvasóit, azért legyen szabad röviden helyreigazítnom a biráló megjegyzéseit. Tájékozásúl, mert Váczy sem olvasta ki müvemből, pedig meg­találhatta volna, ide irom, hogy nemzeti eszme alatt valamely népnek összes érzése és gondolkozása módját, történetét, vallását, szokásait, művészetét, nyelvét, irodalmát értem. Ez támad fel a romboló és építő új eszme ellen. Váczy »nem tudja, hogy éppen a nemzeti eszme, a fentartó idea lépett volna fel ellene« (24 7. 1.) t. i. a reformatio ellen. Azt hiszi, hogy a »reformatio a nemzeti eszme szolgálatába szegődött«. Ez érthe­tetlen beszéd. A nemzeti eszme támadt fel a reformatio ellen, azért tért vissza Európa nagyobb része a katholikus vallásra, visszahozta a tekin­tély, a rend, a középkori vallásos eszme nagy részét. De mindet nem teremthette újra, mert a nova idea egy része gyökeret vert a keblekben. A XVIII. század új eszméje, az illuminatismus vagy felvilágosodás után a protestantismus már mint a nemzeti eszme második képviselője lépett föl a felvilágosodás eszméje ellen. A katholicismusé volt ugyan az elsőség, azért a jelen század elején is sokan tértek a katholiku3 hitre, azonban a protestáns orthodoxia is hatalmas vala. A mostani reactio idején is a katholicismus viszi a vezérszerepet, de már az unitáriusok iránt is apadt a régi bizalmatlanság, noha Debreczen még mindig tiltakozik ellenök ; sőt akárhányan szívesen látják e nemzeti eszmében a magyar nyelvű zsidókat is, habár a nagy tömeg nem fogadja be őket. A két eszme összeütközésének legvilágosabb jele a forradalom, mint például 1789-ben és 1848-ban. A harcz azonban jóval előbb kez­dődik és későbben végződik. A mostani reactio erős nyomaira 1840 körül

Next

/
Oldalképek
Tartalom