Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - RÉVÉSZ KÁLMÁN: A dunántuli ág. hitv. evang. egyház 1598-iki törvénykönyve. Ismerteti Mokos Gyula. 346

történeti irodalom. 347 körben nem ismert szerző figyelemreméltó helyet biztosít magának az egyháztörténetirók nem túlságosan nagyszámú társaságában. A munka fő czélja, mint czíme is mutatja, a dunántuli ágostai hitv. evangelikus egyház 1598. évi törvénykönyvének ismertetése, mely nemcsak egyházi, de művelődéstörténeti tekintetből is rendkívül érdekes és tanulságos káuontárt betűhű lenyomatban adja szerző a dunántuli református egyházkerület levéltárában található s a XVII. század elejéről való nagybecsű Gál Imre-féle kánontár kézirata után ; e mellett azonban nagyérdekű bevezető értekezést ád a dunántuli részek két protestáns egyházainak sok keserű s azon kor szokásához képest a személyeskedés terére is messze átcsapó hitvita után történt különválásáról, Beythe István vezérlő szerepléséről, a különvált ágostai hitvallású egyház szervezéséi-ől. Ezek után rátér az 1598. évi törvénykönyv (»Canones, azaz az egyházi szolgáknac életénec, tiztinek, es tiztességes magoc tartásánac regulái. Irattattac az Soprony Wármegyebéli ecclesiac Senioritúl Isten tisztességére és az anyaszentegyháznacs abban való tanétóknac épületekre«) ismertetésére ; bebizonyítja, hogy ennek legnagyobb része a herczegszőllősi 1576-iki református kánonokból van átvéve; nyomról-nyomra kiséri és kimutatja a két kánonos könyv közötti különbséget, a legnagyobb pontossággal megjelöli mindkét törvénykönyv eddig ismert kézirati illetőleg nyomtatott példányainak szövegbeli eltéréseit ; megállapítja, hogy a csallóközi ágostai hitvallású egyházak e törvénykönyvet csakhamar átvették s 1650-ben Somorján kiadták. (R. M. Kt. I. 838.) Végül a függelékben a herczegszőllősi kánonok nyomtatott példányára nézve, rectifikálván Szabó Károlynak a R. M. Kt. I. 136. száma alatt foglalt, de ugyanazon mü II. kötete 141. száma alatt már helyreigazított téves állítását, kimutatja, hogy ezen kánonok latin szövegű kiadásából jelenleg egy példány sem ismeretes ; a magyar szövegű kiadás egyetlen példánya pedig a debreczeni főiskolai könyvtár birtoka. Majd ezzel kapcsolatban még több új adatot is hoz fel e nevezetes kánonokra vonatkozólag, záradékúl pedig Beythe István 1587. évi kánonait adja latinul és magyarul. Szerző három okból érdemli meg elismerésünket. Először azért, mert a dunántuli két protestáns egyház szétválásának történetét minden eddigi műnél sokkal világosabban, részben új adatokkal bővítve adja elénk; másodszor azért, mert az 1598. évi ágost. hitv. kánonoknak a herczegszőllősi református kánonokkal való igen közeli atyafiságára, az irodalom terén legelőször ő mutat rá ; végre pedig azért, mert e kétségen kivül igen becses s egészen eddig kéziratban lappangott egyházi törvénykönyvet hű lenyomatban az érdeklődő körök részére hozzáférhetővé teszi. Szerző e munkája azon reményre jogosít bennünket, hogy nevével ezentúl gyakran fogunk találkozni a hazai egyháztörténelem művelői között. RÉVÉSZ KÁLMÁN.