Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - B.: Hausrath; Adolf: Arnold von Brescia. 336

338 történeti irodalom, szenvedélye tüzénél melegedett. De eredetisége nem a papság világiassága, a simonia ellen irányuló fellépésében van. Az, amit a kortársak Arnold »uj dogmájának« neveznek, más valami. Egyáltalán megtámadta a hierarchia világi hatalmát, minden beneficiumot, privilégiumot, regaliát, immunitást. A papoknak, az irás szerint, csak a tizedből s könyöradományokból szabad élniök. Ne legyen se házuk, se földjük, se gazdagságuk. Az evangélium szerint a szegény egyház az igazi. Arnold e nézetnek fanatikusa volt s így természetesen vértanujává is kellett válnia, mert egy álmot állított a történeti, a theocratikus püspöki állam helyébe. Nyolczszáz év fejlődését tagadta s tanítványai is minduntalan a római császári törvényekre hivatkoznak. Jellemző rendszerükre, hogy reformatori gondolatukat nemcsak az evangeliummal, hanem a római császárok jogával is bizonyítják. E tanoknak azonban Olaszországban a városi népnél, a tömegnél csak annál nagyobb volt népszerűsége, mert a schisma viszályai is szították az elégületlenséget s a polgárokban a lokális szabadság vágyát mindjobban gerjesztették. S Arnold Bresciában majdnem győzött. A püspök ellen a consulok részén állott s e nép egyszer majdnem elzárta a város kapuit püspöke előtt. A bresciai szónok hatása lassankint a szomszéd városokra is kiterjedt s ellenségeinek ránk maradt jaj-szavából ma is kiérezhetjük még, mennyire fájtak nekik Bresciai Arnold támadásai. 1138 májusában azonban véget ért a schisma s ezzel Bresciának is ütött az Ítélet órája. Mainfred püspök az 1139-iki laterani zsinaton bevádolta Arnoldot s II. Incze, mint veszélyes schismatikust, - tehát nem mint eretneket — Olaszországból száműzte. Arnold azonban nem hazája földjéből szítta erejét, hanem egy egész Európában hatalmas szellemi mozgalomból s ezért a száműzetés nem semmisítette meg, hanem inkább csak növelte erejét. Erancziaországba ment Abälardhoz, Párisba »az elkeseredett az elkeseredetthez, a »bátor a bátorsága vesztetthez«. Abälard Páris mellett, szent Genovéva hegyén nyitotta meg iskoláját. Nem lehet itt hosszan elbeszélni Abälard új viszontagságait; azt az ellenkezést, melyet rationalistikus magyarázatai a dogmákról a mystikus Bernátban, a clairvaux i apátban, kora legbefolyásosabb szerzetesében keltettek. Elég annyit megemlítenünk, hogy a sens-i zsinaton 1141-ben Abälardot s »fegyvernökét«, Arnoldot heretikusnak nyilvánították, a pápa azután kolostorban örökös fogságra kárhoztatta. Az Ítéletet, igaz, nem hajthatták végre. Abälard a következő évben meghalt a clugny-i apát védelme alatt, Arnold pedig, miután egy ideig még a szent Genovéva hegyén tanított, Francziaországból elmenekülhetett. Abälardnak különben tanítványai közt meleg védői támadtak s