Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - (DKP.) Francziaországnak Mexico elleni hadjárata. 332

történeti irodalom. 333 remélni, — s ha tekintjük, hogy Lavallette miniszter igen komolyan figyelmeztette császárját a merész kaland veszedelmes voltára : könnyen következtethetjük, hogy Francziaország előtt eltitkolták a valóságot, hogy t. i. mennyi embert küldtek Mexicóba és mennyi pénzt költöttek a hadjáratra. Szintén ez a titkolódzás magyarázza meg a franczia haderőnek 1866-beli állapotát és a franczia közvéleménynek abbeli tévedését, mintha Francziaország az osztrák-olasz-porosz háború alkalmával 200,000 ember fölött rendelkezett volna, kiknek állítólag a fele a chalonsi táborba lett volna összevonva ; holott később kiderült, hogy Chalonsnál mindössze csak vagy 40 ezer ember táborozott s hogy Francziaország abban a nehéz időben csupán erre a seregre számíthatott.« Nagy magasztalással szól aztán a lap a »nagy« Juárezról, »kinek törhetetlen kitartása és sikeres erőfeszítése sokkal fontosabb politikai következményeket vont maga után, mint a milyeneket a mai történetírás registrál«. Majd Miksa császár balsorsát érintve, ezt a megjegyzést teszi: »Csekély számú imperiálistáink Miksa császár uralkodásának szerencsétlen végét még ma is nem annyira a köztársasági pártnak, mint inkább az éjszakamerikai Egyesült-Államok beavatkozásának szokták tulajdonítani; holott a franczia hadsereg, a trón fő támasza, már ez államok fenyegető föllépése előtt elhatározta, hogy kivonúl Mexicóból. Egyenesen sietős volt a dolog Francziaországra nézve, mert hadi erejét rendkívül megbénította a mexicói háború. 1866-ban, mikor a megszálló sereg ki kezdett vonúlni, mindene ki volt merülve : katonasága, tüzérsége, készletei és pénze; csak mintegy 40 ezer embert vihetett haza Európába, de azokat is oly elcsigázott állapotban, hogy úgy szólván rokkantan szállhattak ki hazájuk partján. Ez bizonyára kemény leczke volt minden hódítónak úgy a jelenben, mint a jövőre nézve.« Napoleonnak azután — így folytatja az El Universal egész politikája arra számított, hogy a sadowai és königgrätzi események miatt zavarok fognak támadni Németországban, s így neki alkalma fog nyílni olyan föllépésre, mely által felejtetheti a franczia nemzettel a mexicói kaland kudarczát. S erre a milyen nagy oka volt, épen oly jó alkalmul látszott kínálkozni Napoleonnak az a megkeresés, midőn a sadowai ütközet után Ausztria császárja arra kérte párisi követe által, hogy legalább azt a 100 ezer emberét, a mennyi általános föltevés szerint Chalonsnál táborozott, küldje el a porosz határra, hol Ausztria szövetségesei, a dél-német államok hadereje is csatlakozván hozzá, pusztán ezzel a mozdúlattal, minden erőveszteség