Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - L. B.: Ein Lebenslauf. Aufzeichnung etc. von Julius Fröbel. 327

történeti irodalom. 331 bámulatos türelemmel hallgatták végig Hasnernek és az ifj. Hartig grófnak kevéssé ildomos kifakadásait, a második conferentián már makacsúl ragaszkodtak az 1848-diki alaphoz. Kinyilatkoztatták, hogy készek bizonyos ügyeket közösöknek elismerni s mint ilyen közös ügyeket Ausztriával : a pénzügyet, a közgazdaságot és a hadügyet jelölték meg. (A külügyeket, úgy látszik, nem kivánták közöseknek tekinteni, mert arról volt szó, hogy Magyarország ill. a magyar országgyűlés követet tartson a német Bund székhelyén.) Nagy súlyt fektettek arra, hogy Ausztria továbbra is megtartsa állását a Bundban, arra számítván, hogy Ausztria ez esetben nem centralisálhat (?). Magyarország, úgy szóltak, jobb szeret a német birodalomnak nebenlandja lenni, mint Ausztriáé, melynek különben is derekabb fele. Hogy ez a kiegyezési kísérlet kudarczot vallott, azt felesleges említeni is. Csodálatos csak az, hogy Frőbel, ki Schmerlingnek nagy híve, e kísérlet meghiúsulásáért Schmerling kétszinűségét okolja, holott jól tudja és maga is említi, bogy Tisza és társai azón czélból érintkeztek a conservativekkel, hogy coalitiójuk által Schmerling bukását és a februári pátensnek, Schmerling művének, eltörlését vigyék keresztül. Ily kétsziuű törekvéssel szemben Schmerling másként el sem járhatott. A magyar olvasót egyéb részletek is érdekelhetik. így pl. hogy Frőbelnek köszönjük Charles Bonernek Erdélyről írt könyvét ; ő ösztönözte a Daily News levelezőjét, hogy e földet bejárja és ő szerezte meg Schmerlingtől az állami segélyt, hogy könyvét kiadhassa ;]

) igen mulatságos, a mit Kertbenynek egyik röpiratáról, szerzőhöz intézett leveléről és személyéről beszél ;2

) megindító Ujházyval való találkozása San-Antonioban ;a

) a magyar emigránsokra nézve pedig jellemző szerzőnek a Haraszthy családdal San-Franciscoban együtt folytatott arany olvasztó vállalkozásának siralmas lefolyású története;4

) az Esterházy Móriczról mondott Ítélete tán túlságos szigorú és egyoldalú,6

) a mit pedig a Koburg család magyarországi törekvéseiről említ, az felette fogyatékos és tán alaptalan gyanúsítás. Szerzőnek egyáltalában minden komolysága és éleseszűsége daczára meg van az a gyengéje, hogy bőbeszédű és bizonyos tekintetben naiv. Saját élményeit, melyek többnyire igen érdekesek s mindig a hitelesség benyomását keltik, igen gyakran akarja másoktól hallott mende-mondákkal fűszerezni, s nem veszi ') II. köt., 23. és 217. 1. 2) II. köt., 454—457. 1. s) I. köt., 484. 1. 4) I. köt., 534—536. 1. 5) II. köt., 362. és 378. 1,