Századok – 1892

Az Emlékkönyv tartalma - Thaly Kálmán: II. Rákóczy Ferencz hamvai. 25

32 ' DR. KARÁCSONYI JÁNOS. nyos dolgok iránt érdeklődött. Sőt, mint említők, Pauler Gyula Harduin nevű győri püspököt hajlandó teljesen egynek venni Hartvikkal, ') Fejér pedig a Kálmán magyar király idejében élt Hartvik regensburgi püspököt tünteti föl e mű szerzőjéül.2

) Mind e szép dolgok, ha közelről tekintjük, merő délibábok. Pauler hozzávetése már azért is nagyon gyenge lábon áll, mert Harduin és Hartvik, bármennyire hasonlók, mégis egészen két különböző név. Az első a Bernuin, Alduin, Warin, Hilduin, Balduin; a második Ulrich, Fridrik, Bardevik s más nevekkel áll rokonságban. De föltéve, hogy ez a Harduin csak a másolók hibája Hartvik helyett, vagy adjunk hitelt azon két irónak, a kik Harduin helyett Hartvikot használnak, 8) még akkor sem lehet a győri püspököt és Szent-István kérdéses életrajzának íróját egy személynek tartanunk. Nem pedig azért, mert ez az iró nem volt magyar ember, és járatlan volt Magyarország törvényeiben. Nem volt magyar ember, mert egy helyt megjegyzi, hogy a magyarok Mária mennybevitele ünnepét az ő nyelvükön »Asszony napjá«-nak ipsorum lingua »regine dies« nevezik.4) Járatlan volt az ország törvényeiben. Kitűnik ez ama baklövésből, hogy a »decimae liberorum«-ot, vagy a »szabad emberektől szedett tizedet«, a mellyel Szt.-István a pannonhalmi monostort megajándékozta, így magyarázza meg: »Ha valakinek az Isten 10 gyermeket ad, a tizedik magzatot Szent-Márton monostorának kell adnia.« Ez kézzel fogható tévedés. Elkezdve a pécsváradi alapító levéltől egész a tatárjárásig minden oklevelünk, minden törvényünk azt bizonyítja, hogy a »decimae liberorum« alatt nem a gyermekeknek, hanem a bevándorlott polgároknak, vagy az egyházak nemes jobbágyainak s egyéb szabad embereknek tizedeit kell értenünk. Itt közöljük az erre vonatkozó adatokat: »Preterea ex consensu et confirmatione auctoritatis Apostolice non solum prescripti populi, verum etiam omnium infra terre ipsius monasterii circumscriptionem possessionem habentium decimationibus curavimus preditare« (monasterium Pécsváradiense). »Insuper et liberorum denariorum tertiam partem, qui ex advenis in terra ecclesie habitantibus debentur, ad calciamenta fratrum concessimus.« »Nobiles autem infra terre ipsius monasterii circumscriptionem possessiones habentes, si ... . ecclesie contrarii . . . . ') Századok 1883. 803. 1. 1884. 740. 1. a) Codex dipl. II. k. 52—55. 11. 3) Merseburgi Thietmár, Pertznél SS. III. 797. 1. A másikat említi P%uler, Századok 1884. 740. 1. ') Mátyás Fl.-nál I. k. 48. 1.