Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - L. B.: Ein Lebenslauf. Aufzeichnung etc. von Julius Fröbel. 327

történeti irodalom. 327 káptalan előtt feleségéről tett rendelkezése, ki ha özvegyen maradna, férje összes birtokaiban bennülhet; ha másodszor férjhez menne, 1000 forinttal kielégítendő ; ha pedig zárdába rekeszkednék, három birtokával szabadon rendelkezhetik. (342. 1.) — Zárdáról levén szó, értesülünk, hogy az Erzsébet anyakirályné által Ó-Budán épített nagyszerű Klarissza-zárdába Bolko opuliai (oppelni) herczegnek Kunigunda nevű leánya is belépett. (354.1.) — Valamint hogy az egyháztörténet mívelői (Bebek) Domokos esztergám-szent-tamási prépost és érseki helytartó 1353. márczius 31-én tett rendeletéből megérthetik, hogy az időben egyházi zsinat (concilium vei synodus proxime venturum) volt tartandó, és hozzávethetik, hogy ama korban a zsinatokat oly rendesen tartották, mint — teszem — a vármegyei gyűléseket. (46. 1.) — A nápolyi hadjáratban részt vett vitézek sora is két ujjal szaporodott : Aczél Jánossá,1, ki mind a négy évet Apuliában töltötte, a miért Lajos királytól a dobokamegyei Keresztest kapta (48. 1.), és Csetneki Benedekfia Péterrel, ki gazdájával, Konya mesterrel »ultra partes maritimas exstitit profectus«. — Leggazdagabb szüret pedig a genealogusokra vár. így értesülünk, hogy Nagy-Martoni Mihály eddig ismeretlen leánya, Margit Szabari Ogyozfia Jánosnak volt felesége, s viszont ennek leányát feleségül vette néhai Köcski Sándor országbíró fia György. (78. 1.) — Igen becsesek az adatok, melyek a Dorosma-nemzetség, a Garák stemmáját növelik, a nélkül azonban, hogy a híres Garai Miklósnak leszármazását megállapítanák. Ellenben kétségtelenné teszik, hogy János veszprémi püspök Garai (Kozol) Pálnak és Lipóczi Koosnak fia. (443. 1.) A legeslegbecsesebb adatot végre az azon korbeli archontologiával foglalkozó előszóba rejtette Nagy Imre s ez így szól : »A VII. kötet kiadásával . . . késni nem fogok.« PÓR ANTAL. Ein Lebenslauf. Aufzeichnungen, Erinnerungen und Bekenntnisse von Julius Frßbel. 2 köt. Stuttgart, 1891. Cotta. (X + 598. és VIII + 704. 1.) íme egy ember, kinek nevét már zsenge ifjú korában szárnyára vette a hír, hogy két világrészen hordozza körül, egy sokoldalú iró, kinek nimbusa egykoron elhomályosította nagybátyjának s első mesterének, a paedagogusok különös czéhe legérdekesebb alakjának, Frőbel Frigyesnek dicsőségét; egy jeles publiczista, kinek ajkain népek csüggtek még egy rövid emberöltő előtt, egy titkos agitator, ki kormányzó államférfiaknak bizalmasa és koronás fők tanácsadója volt, — alig vonul vissza a tettek mezejéről, az események árja máris elborul felette s a hul-SZÁZADOK. 1892, IV. FÜZET. 22