Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - B. V.: René Lavallée. La Morale dans l’Histoire. 323

324 történeti irodalom, nem veszti el történetírói nagyságát azáltal a művelt ember előtt, hogy a történeti események egységét egy isteni gondviselés kezeibe rakja le ; s egy Ranke nem az által, hogy a kis eseményt is egy uralkodó eszmének világításában tudja felmutatni. Csak az üres adatrágó nem fogja az ily Írókban tudománya mestereit felismerni. S itt észrevesszük, hogy a nagy történetirók műveiben is részben feldolgozott anyagot találunk ahoz, a mit a történet philosophiájának nevezünk. A történet philosophiáját problémának mondottuk, mint a milyen probléma maga az emberi élet. Természetszerű tehát, hogy nincs végleges, csak megközelítő megoldása. Minden nagy történetíró egy sajátságos szempontból tekinti a problémát, minden kor, minden művelődési irány máskép magyarázza. így lassankint bizonyos relativ igazságok tudatába jutunk, melyek elismerésével mindinkább közelebb érünk a tények pártatlan mérlegeléséhez, s önkényes kapcsolatok helyett tisztábban láthatjuk a dolgokban nyilvánuló összefüggést. Csak egy dolog nem lehet a történet philosophiája — nem lehet rendszer; a történeti fejlődés törvényeit oly kevéssé ösmerhetjük teljesen, mint ahogy e törvények kapcsolatait s játékát előre meg nem határozhatjuk. A lehetőségek ki nem mérhetősége, a véletlen hatalma a népek történetében ép oly szerepet játszik, mint az egyes emberében. A történet egy be nem végzett folyamat, melynek törvényeit analógiák szerint magyarázhatjuk, de összefüggő, bebizonyítható egészszé össze nem foglalhatjuk. Már azért sem, mert a történet felfogása alapjában mindig subjectiv. A történeti objectivitás, — oly értelemben, hogy magát a dolgot tünteti fel a megfigyelő alanyisága nélkül — ez az objectivitás tiszta lehetetlenség. Mihelyt egy történetíró e névre érdemes, mihelyt a tények bonyolult kapcsolatait keresi: alanyisága tehetségének, műveltségének minden erejével előtérbe lép. Ranke történeti arczképein Ranke egész alanyisága tükröződik s az ő angol története nemcsak a XVII. század története, hanem egyszersmind fölötte az iró Ítélete is. Taine a franczia forradalom történetében csupa törvényekkel dolgozik ; csupa érvényes fogalmakból következtet, csupa tényeket halmoz etiquettek alá : s az eredmény ? A franczia forradalom egyoldalú képe, melyhez a színt a nagy iró tudományos fogalmai, meggyőződései szolgáltatják. Végeredményében annyira subjectiv, anynyira csak relativ igazság, mint akár Michelet, vagy Carlyle elbeszélése. A történet philosophiája így alapjában még inkább alanyi lesz s örökké megteremtőjének tudományos és művészi ösztöneitől fog függeni. Mert ha a sociologiai, psychologiai kutatások még tízszerte több törvényt is bocsátanak a történet-philo-