Századok – 1892

Értekezések - JAKAB ELEK: Magyar-lengyel unitárius érintkezések. - I. közl. 297

316 magyar lengyel unitárius érintkezések stb. A tógás deákok közül választatott továbbá a számvevő (Exactor) is, a ki a mulasztókat följegyezte és számon tartotta, az iskolai bevételeket kezelte, az ifjúságnak a szabályszerű vagy megrendelt fizetendőket kifizette. A tógás deákok közül választattak a segéd tanárok (Collaborator) és a poesis, syntaxis, etymologia és kicsik (Parvista) tanítói, úgyszintén a tanárok logikából, physikából és pbilosopbiából tartott előadásainak magyarázói és a tanulóknak ezekben gyakorlói. Ezek sorából választatott minden vasárnap reggeli 5 órára prédikátor, a kinek tiszte volt azon beti hittani előadások valamely tárgyáról az ifjúság előtt a rector jelenlétében önmaga által dolgozott eredeti beszédet előadni. Erre a jelenlevők észrevételeiket megtették, a szónokot és szónoklatát megbírálták, a rector utoljára összegezte és saját döntő ítéletét rá kimondotta ; közülök rendeltetett levélvivő (Cursor), aki a püspök leveleit vitte el a czímzetthez, napirendesek (Procédantes), akik a templomokban,menyegzőken, temetéseken s a pártfogó uraknál (Patrónus) tartott ünnepélyeken a teendőket végezték. Volt az öregebb deákok közt 8 vagy legfölebb 12 oly kijelölt (Candidatus), a kik a főnöknek mintegy ülnökeiül tekintettek, itéletök alá bocsáttatott azok kérése, a kik a tógás deákok társaságába kívántak bejutni, ezek erkölcsét és előmenetelét együtt vizsgálták meg s a fölvétel vagy visszautasítás iránt ítéltek, a felsőbbségliez folyamodhatás joga az illetőnek fenmaradván. Nagy böjt idején (Sexagesima) a legöregebb (Primarius) deákok közül két kéregető (Praelendista), ezek mellé az első éves deákok közül két levélvívő (Cursor) küldetett ki, a kik az anyaeklézsia minden polgárát házánál keresték fel, szeretetöknek az ifjúság iránt tanúsított sok jótéteményét megköszönték, s az ifjúságot jövőre is jóakaratukba ajánlták. A tógás deákok - e leendő mesterek és tanítók (Magistri et Praeceptores) — úgy tekintettek, mint akikre bízatnak nemcsak a városi polgárok, de az országban lakó minden rangú unitárius nemesség Kolozsvárra tanulás végett behozott fiai, sőt a szászoknak is magyarúl és latinul megtanulni kivánó gyermekei, a kik ez iskolát keresték fel. Végre a tógás deákok közül választattak és rendeltettek ki az egész országba a papok és iskolamesterek, a thordai iskola rectora, (akkor még a székely-keresztúri nem létezett), és a falusi énekvezetők, továbbá a kik tanárságra vagy kolozsvári papságra kiképeztetésök végett külföldi egyetemekre küldettek. A tógás deákok társasága mintegy 50 számból állott, olykor többől, ritkán kevesebből. JAKAB ELEK.