Századok – 1892

Értekezések - JAKAB ELEK: Magyar-lengyel unitárius érintkezések. - I. közl. 297

a xvi - xvii. században. 299 szabadság e nemes képviselőjét, a lengyel nemzetet barátunkkul bírni nagy előny s megnyugtató tudat. Mi tartja fenn a barátság régi kapcsait ? mi képes annyira megerősíteni a kölcsönös rokonszenvet, mint a két nemzet közös történetének birása, mely mindkettőnek igaz forrásaira visz rá, s meggyőz arról, hogy bár voltak, közöttünk olykor politikai, sőt kardösszecsörrenések, de azokat a béke visszatértével ismét szívélyes viszony s baráti jobb-nyujtás váltotta fel. A kérdés ily nézőpontból felfogása birt engem arra, hogy a magyar és lengyel érintkezések oly teréről, mely nekem önként kínálkozott, de történészeink előtt nem volt oly ismeretes és hozzáférhető, mint előttem és nekem, némi közérdekű részleteket válasszak ki s dolgozzak fel a Czartoryszki-dijra pályázók érdekében, olyakat, melyek szorosan a kérdésre tartoznak, ujak s megismerésre méltók. II. Magyar-lengyel érintkezések egyházi téren. Tudva van, hogy a Magyar- és Lengyelország közötti viszony az önálló királysá g korában a vallás ugyan azonosságában találta egyik főokát, a másikat a, földrajzi fekvés és nemzeti jellem rokonsága tette. A reformatio elterjedése Lengyelországban s Magyarország Erdély részében megerősítette a két nemzet közötti rokonszenvet s új politikai kapcsokat hozott létre. E két tényező hatása adja az irányt sok ideig mindkét ország történetének, úgy a politikában, mint a közmívelődés terén. Az egyház és iskola talpig felfegyverzett két oly hatalom, mely minden érdeket uralma alá kerített. A mily küzdelemmel vivta ki létjogát a reformatio, úgy érvényesítette befolyását minden irányban, s erejét saját legújabb fejleménye, az unitárius hitvallás irányában is vasszigorral érvényesítette, elannyira, hogy az törvény által Európának csak két pontján biztosíttatott : Lengyelországban a Jagellók, Erdélyben a Zápolyayak birodalmában. Németalföld és Belgium csak egyetemein tűrte a szabad vallási nézetirányt, egyházak alakulását nem engedte. Olasz- és Németország szabad gondolkodói hazájukból száműzetvén, vagy azt önként elhagyván : az elébbi két országban találtak menhelyet, s ha csatlakoztak az ottani unitárius egyházak hitfelfogásához, papi és tanári állásra alkalmaztattak. E két országban a lelkiismeret szabadsága csaknem egy időben biztosíttatott törvény által, Lengyelországban egy század múlva megszűnt, de Erdély minden viszontagságai között máig fentartotta azt. Akis országban az 1557. jun. 1-őithordai országgyűlés mondotta ki : »hogy mindenki, akár a régi (katholikus),