Századok – 1892

Az Emlékkönyv tartalma - Thaly Kálmán: II. Rákóczy Ferencz hamvai. 25

KIK VOLTAK AZ ELSŐ ÉRSEKEK ? 29 nobilitatis eximie matróna, comitis albi Udalrici socia (helyesebben socie) regis "VVladislai sororis filia, nomine Machtildis« meggyógyult. Előre bocsátja, hogy ez nem 1083. aug. 20-án, haneüi »post tempore multo« történt. ') E Matild csak tágabb értelemben volt leánya Szent-László nővérének, Zsófiának, tulajdonképen unokája volt, és a mint az Annalista Saxo pontos adataiból kitűnik, 1090-nél hamarabb semmi esetre sem születhetett. 2) Olyan ember, a ki egy legfeljebb 1090-ben született nőt matronának nevez, csak jóval később Kálmán magyar király után Írhatta művét, mert Kálmán magyar király tudvalevőleg 1114-ben meghalt s akkor Matild, Zsófia huga még fiatal asszony volt. b) A második érv azon alapszik, hogy III. Incze 1201-ben megengedé Szent-István életrajzának fölolvasását, de oly kikötéssel, hogy abból ezen mondatot : »Ipsum de utroque iure de ecclesiis disponere potuisse«, ki kell hagyni.3) A kérdéses mondat Hartvik művében előfordul, tehát ez már 1201-ben készen volt. Bármily erősnek látszik első pillanatra ez érv, valójában még sem az. Hartvik művének a kérdéses helye arról szól, mikép küldé II. Szilveszter pápa a koronát és a keresztet Szent-István királyunk számára, a következő szavakat adva a pápa ajkaira : »En — úgymond — apostoli vagyok, ő pedig valóban Krisztus apostola, a ki által Krisztus annyi népet térített magához. Annálfogva Isten egyházait a mindkét jog szerint kormányozandó néppel együtt az ő rendelkezésére bízzuk.« (Quapropter dispositioni eiusdem ecclesias Dei simul cum populis utroque iure ordinandis relinquimus.«)4) Ha már most Hartvik művének eme részecskéjét III. Incze rendeletével összehasonlítjuk, arra a következtetésre jutunk, hogy nem ez a mű forgott III. Incze kezében. Ezen élesszemű pápát úgy tiszteljük, mint az egyház egyik legnagyobb jogtudósát, és épen azért merjük állítani, hogy Hartvik művének szavain nem ütközött volna meg, s annak kihagyását nem követelte volna. Hartvik ugyanis a világért sem mondja, hogy Szent-István csak úgy magától intézkedett az egyházi ügyekben, hanem épen ellenkezőleg arra tanít, hogy Szt.-István erre a római pápától kapott fölhatalmazást. Azt pedig III. Incze pápa bizonyára tudta, hogy a római pápa »joghatósági« (és nem »egyházrendi«) hatalmat ex plenitudine potestatis világi embernek is adhat. I)e meg továbbá Hartvik szerint nem az egyházakat, ') XIII. fejezet 25. sz. Pontes Dom. I. 68. 1. 2) Fontes Dom. I. 219—20. 11. 3) Theiner, Monnm. Slavorum merirtionalium I. k. 57. 1. <) M:ityás Fl. I. k. 45. 1.