Századok – 1892

Értekezések - BARTALUS ISTVÁN: A magyar palotás zene eredete. 1

4 BART A LUS ISTVÁN. 1550-től 161 5-ig minden jelesebb lantvirtuóz költeményeit tartalmazzák. Most, mielőtt ezen alapon tett tanulmányaim eredményéről szólnék, a maga helyén van, egyet-mást előrebocsátnom a lantról és a lantvirtuózokról. Galilei (a nagy természettudós atyja) szerint a lantot a magyarok hozták Európába II. Endre király hadjárata alkalmával. Igaz lehet ez Európa innenső részét illetőleg; de alig hihető, hogy Spanyolországban az arabok jóval korábban meg ne honosították volna. Bármint legyen, a lant fogalma egészen más, mint a görög lirá-é. Emez napjainkig jelvénye a költészet egy bizonyos nemének, melyet mi helytelenül nevezünk lantos költészetnek ; a lant szó ellenben arab eredetű, t. i. el loud betűértelemben annyi, mint teknős béka, vagyis körülíró neve a lantnak, a mennyiben domború háta hasonlított a teknős békáéhoz. Ezért a lantvirtuózok latin nyelven szintén testudo-nzk azaz teknős békának nevezték. Az arab loud-ból tehát a magyarok lant-ot csináltak, s ez kevés eltéréssel Európa többi nemzeteinél is megmaradt, péld. a németeknél : laute ; az olaszoknál : liuto ; s a francziáknál : luth. A lant elég nagy,.tojásdad idomú, markolatos, hat húros hangszer volt. Szava igen szép, tömör, férfias. Első kezdetben csak dalok kíséretéül szolgált ugyan, de már a XVI. század közepén kezdve virtuóz hangszerré nőtte ki magát, s erre alkalmasabb is volt a még akkor tökélytelen spiuettonál és klavirnál, már azért is, mert az illető virtuóz helyről-helyre könnyen magával vihette. Egyébiránt nem csak magán-, de zenekari hangszer is volt, s minden valamire való karban egyszerre hat-nyolcz darabot szoktak szerepeltetni. A lant végre thirobává alakult, csak abban különbözvén eredeti alakjától, hogy mély húrjai mellé több szabad hurt alkalmaztak. Ez okozta halálát ; mert nem lehetett tisztára hangolni ; s a másfelől tökélyesülő hárfa és klavir véglegesen háttérbe szorította. A lantvirtuózok nem voltak méltatlan utódai a troubadouroknak, sőt zenészeti szempontból ezeket túlszárnyalták. A troubadour ugyanis csak szóköltéssel foglalkozott, s dallamainak előadását jongleurjére bizta ; de a lantvirtuózok egy sze-