Századok – 1892

Értekezések - PAULER GYULA: A Hartvik legendáról. 279

l'auler gyula. volna ; a miből természetesen nem következik az, liogy e püspökség lie lett volna talán az utolsó. Abból legalább, bogy Zaránd Egerhez tartozott, azt lehet következtetni, hogy a tiszai vidék eleve Eger és Csanád közt oszlott meg, azután hasíták ki Egerből a nagyváradi vagy bihari püspökséget. Egyébiránt — annyi bizonyos — hogy a váradi püspökség kérdése, mint disputabilis nem döntő ok a Hartvik legenda ellen, oly értelemben, mint azt Karácsonyi úr veszi. Még kevésbbé tekinthetjük »a leghatalmasabb érvnek Hartvik közelkorúsága ellen« (40. 1.) elbeszélését Szent István szentté avattatásáról. Igaza van Karácsonyi úrnak, hogy III. Sándor pápa idejéig kétféle szentté avattatás volt: népies és ünnepélyes. A népiest III. Sándor 1170-ben eltiltotta. Az ünnepies az előtt ép úgy, mint azután a szentszéket, a pápát illette, a ki azt hol maga, hol általános vagy részleges zsinaton gyakorolta. Igen világosan és határozottan fejezi ki a dolog állását III. Jenő pápa 1146-ban — III. Sándor előtt — mikor tőle II. Henrik császár szentté avatását kérték. » Jóllehet — írja a pápa — az ilyféle kérelmet csak általános zsinatban szokás teljesíteni, mégis a római szentszék hatalmánál fogva, mely minden zsinatnak alapja, a kérelemben megnyugszunk, és — e nevezetes férfit a szentek közé sorozzuk.« ') A pápa tehát meghallgathatta, a dolog természeténél fogva meg is hallgatta, hol csak környezetét, hol a zsinatot : de a canonisatio tőle függött, azt zsinattal, zsinat nélkül is tehette. Lambertini biboros — később a hires XIV. Benedek pápa — tudvalevőleg négy vagy öt folio kötetet írt »Deservorum Dei beatificatione«. M. Elorianus, a ki Hartvik müvét ép úgy későbbkorinak tartja, mint Karácsonyi úr, abból ki vett eseteket, melyek az ő felfogásának, hogy a szentté avatás a XI. században csak zsinaton történhetett, kedveztek s abból azt a következtetést vonta, hogy Szent István canonisatiója zsinaton nem történvén, nem történhetvén : a mit Hartvik a pápai szentszék előleges beléegyezéséről mond, csak egy későbbkori iró anachronismusa lehet. Karácsonyi úr úgy látszik ezzel beérte ; fölöslegesnek tartotta, hogy Lambertini művét magát felüsse, ') Tametsi liuiusmodi petitio, nisi in generalibus consiliis admitti non soleat, auetoritate tarnen sanctae Romanae ecclesiae, quae omnium conciliorum fundamentum (nem firmamentum, mint régibb kiadásokban van) est, petitionibus vestris acquiescimus sat. Bernhardi, Konrád, III. 478 1. n. 29.