Századok – 1892

Értekezések - PAULER GYULA: A Hartvik legendáról. 279

à haiitvik legendából. 289 továbbá IL Paschal, III. Sándor, III. Orbán leveleiből, mikor a pannonhalmi apátság jogait megerősítik, kiolvasni, hogy ez oklevél előttük feküdt, sőt bulláikban — ellentétben az oklevéllel, mely a pannonhalmi benczéseknek szabadságára hagyja, hogy az egyházi rendet bármely püspöktől vehessék fel, — őket ebben megyés püspökükhöz utasítják. Szabad választást enged nekik ebben III. Kelemen (1189.), de nem Szent István adományai kapcsán, melyekről általánoságban emlékezik, hanem mint specialis kedvezméuyt, más kiváltságok mellett, a melyekről Szent István 1001-iki oklevelében említés nem történik. Határozottan 1213-ban találkozunk ez oklevéllel, mikor II. Endre átirja ; utána III. Incze erősíti meg, és írja át 1215-ben ; de felette gyanús körülmény az, hogy épp ekkor foly a vita a veszprémi püspökkel a somogyi tized fölött. Ugyan ez időtájt a fehérvári vendégek sem akarnak somogyi boraik után dézsmát fizetni ; nádori Ítélettel kell őket arra szorítani, s ime ott van az oklevélben, hogy »vinumque hospitum« is dézsmát fizet ! Valamivel korábban pedig — 1210 körül véli Wenzel — Cassinoban jár egy pannonhalmi barát, szorgosan » stúdiósé« tudakozódik annak szabadsága, joga iránt ; »ez nálunk is így van« —mondja: s az oklevélben szent István oly szabadságot ad Pannonhalmának, mint a minőt Monte Cassino bir.1) Előbb tehát nem tudták e jogok, e szabadság mibenlétét? Az apát székében Úrias ül, kemény ember ; szerez, perel, veszekedik jobbágyaival ; a szentföldre megy és élte alkonyán még látja, hogy a tatárok nem tudják bevenni Szent-Mártont. De — nem akarok itt a pannonhalmi alapító levél hitelességéről értekezni ; az »se nem oszt se nem szoroz« — hogy Karácsonyi űr szavaival éljek —- a Hartvik legenda kérdésében. Ha azonban mégis van benne valami, az csak az : hogy a hamis toldalékban, mely mindenesetre 1213 előtt készült, Sebestyén érsek szerepel, mint a ki a templom felszentelésénél jelen volt, puszta »archiepiscopus« jelzővel, minden közelebbi megjelölés nélkül. Ez azt mutatja, hogy Sebestyén akkor ismert alak volt ; nem is kellett róla mondani, kicsoda ; elég volt kitenni, »seditio ducia Moraviensinmot« említ (H. okmt. VIII. 2. 1.) István »de hostibus interioribus et exterioribus« beszél, mi efféle belső zavargást a németek ellen nem enged supponálnunk. ') W- I. 70. 79. 101. 171., VI. 73. 375., CD. II. 248. III/1. 185,