Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - DR. VÁCZY JÁNOS: A magyar irodalom története. (Irta: Bodnár Zsigmond.) 243

történeti irodalom. 251 nek« s mégis az első osztályba sorozza. Thury György énekét ez alapon épen úgy sorozhatta volna a vallásos lyra termékei közé, mert még talán több a vallásos elem benne, mint a világi. Aztán egy ugyanazon szerző hasonló tárgyú művei közé is másokat ékel be, mint példáúl Bogáti Fazekas Miklós világi elbeszélései között ismerteti az Eurialus és Lucretia szép históriáját, holott ezt ő is Balassa Bálintnak tulajdonítja. Könyvének mindenesetre legérdekesebb része az, a mely a hitújítás korával foglalkozik. De az a baj, hogy valamint a középkori vallásos irodalomnál, úgy itt sem látjuk, mely pontokon érintkezett a magyar reformatio irodalma a külföld hasonló műfajaival, van-e benne nemzeti sajátság s ha van, miben nyilvánul az. Nem látjuk a vezér-eszméket, a melyeken a vallásos viták megfordultak, a melyek proselytákat gyűjtöttek s a melyek érintkeztek a régi hagyományos felfogással, vagy szöges ellentétben állottak azzal. Egy-egy írót elég találóan jellemez, máshol pedig adatai épen Ítélete elleu szólnak. Hogy csak egy példát hozzunk fel : Bornemisza Pétert nem tartja rokonszenves alaknak, holott épen az az örökös zaklatás, a melyen e híres reformátor keresztül ment, nagyon is rokonszenves alaknak mutatja őt. De azt igen helyesen emeli ki, hogy a katholikus visszahatás sikereinek az volt egyik fontos tényezője, hogy mindjárt az ellenáramlat élére tudós, képzett irók állottak, a »kikben a képzettséggel némi ízlés párosult.« Vitatja, hogy a katholikus énekek nem voltak divatosak még a XV. században a templomokban s hogy az énekköltészetet csak a reformatio kora fejtette ki, a mi a priori sem hihető, de meg a latin énekek fenmaradt fordításai is ellene szólnak ez állításnak. Bodnár szerint a református énekszerzők nem ismerték a katholikus zsoltár-fordításokat. Ez hihetetlen annál inkább, mivel az első reformátorok még maguk is a katholikus vallásban növekedtek. De nem ismerték szerinte egymás új fordításait sem s nem is várhatták, hogy ismerjék, mert »a szegény reformátor a szükségtől űzetve nem várta, míg megkapja valamelyik társának munkáját, neki állott és fordított a maga módja és tehetsége szerint«. Hogy nem ismerték egymás működését : annak semmi más, mint az ország feldaraboltsága volt az oka. Ha Bodnár a politikai állapotok változásait is mindenütt figyelemmel kisérné : sok olyan dologra nézve megtalálná a legközelebbi okot, a melyet így csak abstractio útján hisz megfejthetni. Egyébiránt az új zsoltárok épen úgy nem keletkezhettek teljesen függetlenül a régi egyház énekeitől, mint a hogy az új szertartás csak lassankint alakult meg, hiszen tudjuk, hogy némely ekkori protestáns ének még a katholikus dogmáknak is hatását viseli. SZÁZADOK. 1892. III. FÜZET. 17