Századok – 1892

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Csongrádvármegye főispánjai - II. közl. 213

csongrád varmegye főispánjai. 227 ban Yallis és Veterani tábornokok, kik az elhunyt vezér helyett a parancsnokságot átvették, hozzáláttak a vár ostromához, melynek mintegy 600 főnyi őrserege volt. A tüzelés erősen folyt, midőn azon hír érkezett, hogy Zenta körül több ezernyi török had táborozik, melynek bevallott czélja az, hogy Szeged várának török őrségét megsegítse. Ekkor a császári sereg kettévált. Az egyik rész folytatta az ostromot Yallis vezérlete mellett ; a másik rész pedig Yeteráni és Barkóczy vezetése mellett okt. 19-én Zenta alá ment, hogy az ellenséget visszaverje. Sikerült is az előcsapatot megszalasztaniok ; de a fősereg, mely Szulejman nagy vezér alatt egy magaslat megett állott, erős támadást intézett ellenök. Kétségbeesett küzdelem után az egész ellenséges had futásnak eredt. Szeged ekként segélyt sehonnan sem remélhetvén, föladta magát. Ezzel az egész Tisza vidéknek sorsa el volt döntve. A török kénytelen volt elvonulni Csongrádról, Szentesről és Vásárhelyről. Ekkor történt az, hogy a menekülő törökök Böld községét fölégették, lakosait pedig papjokkal Pathi Miklóssal együtt*) rabságra hurczolták. Sok falu, melynek most csak egy-egy puszta tartja fen nevét, ekkor pusztult el. Mikor a következő évben Károly herczeg Mohács alatt megverte a török fősereget, Yeteránit néhány ezreddel Eger alá küldte, ő maga pedig Szeged felé haladt; útjában mindenütt iszonyú pusztulást talált. A roppant pusztaságon sehol hajlékot nem látott, kivéve néhány pásztor-kunyhót, melyeknek lakói rettegve nézték Szolnok felé vonuló seregét. A községi élet a nyomor és kimerültség képét tárta fel. A nép a háromfelé fizetett adók által anyagilag tönkre volt juttatva az egész alföldön. Mindazáltal mihelyt valamely vidékről a török elvonult, a megmaradt nemesség azonnal életre hozta az alkotmányos önkormányzatnak intézményeit. A megyei és községi elöljárók kezökbe vették a beligazgatást, mely a török alatt ') Pathi Miklósról fenmaradt azon följegyzés, hogy nejével Turbucz Katával és kis fiacskájával együtt Törökországba hurczoltatott. Szép fiatal feleségét, a kis fiúval együtt, egy eló'kelő török vette meg, s préda gyanánt vitte háremébe ; magát Pathi Miklóst pedig egy más török vette meg cselédűl. Megtudták ezt a körösiek, hogy derék egykori jiolgártársuk fogságban van, és nagy pénzen kiváltották. Pathi azonban nem nagyon örült szabadságának, míg nejét és gyermekét a török kezében tudta. Összeszedte tehát az ezek kiváltására szükséges összeget s elment a feleségéért. A török visszaadta az asszonyt, de nem adta a fiút, mivel ez már akkor körül volt metélve. Turbucz Kata, részint fia utáni fájdalomtól, részint pedig a szégyentől gyötörtetve, sírva mondá férjének : »Ugy sem vagyok már méltó, hogy feleséged legyek, hagyj itt hát engemet holtomig — sírni.« Miklós visszatért és — lett szentesi pap. Y. ö. Palugyai Imre, i. h.